RR:Igen, váratlanul ért, de nagyon örülök neki. Igazából ez az elismerés a teljes kollektívánknak szól, így köszönet jár a kollégáknak.

RR: Persze, sok dolog hiányzik. De ez egy háború, amelyben mi vagyunk a katonák. Itt van ránk szükség, itt kell helytállnunk. Szinte minden szakterületről érkeztek ide orvosok, és nagyon jó közösségbe kovácsolódtunk. Rengeteget tanulunk egymástól, és nagy előny, hogy a felmerülő problémák esetében szinte mindig akad egy specialista. Így például kardiológiai kérdésekben ki tudom kérni kollégák véleményét, és persze sok minden ragad ránk azokból a speciális ismeretekből, melyelkel a saját osztályunkon nem találkozunk.

RR: Körülbelül a 75 százalék most ezen a területen dolgozik, a szakellátásban maradt kollégák így csak a legsürgősebb esetek ellátását végzik most.

RR: Most itt sokkal nagyobb hasznomat veszik, ezért maradok addig, amíg a járvány tart. Közel 5 hónapja vagyok itt, és fontos számomra a tudat, hogy segíteni tudok.

RR: Igen, a kapcsolataimat kihasználva például ételt szereztem olyan vendéglősöktől, akikkel korábban jó kapcsolatokat alakítottam ki.

RR: Igen, az RTL Klub Konyhafőnök című műsorában szerepeltem, de a vendéglős szakmával már korábban jó kapcsolatom alakult ki.

RR: Amikor egy nagyon rossz állapotban lévő beteget gyógyultan tudunk hazaengedni. Elég kemény embernek tartom magam, de néha én is nagyon megrendülök, amikor a kórral való küzdelmet látom az embereken. Nagyon jó érzés a hozzátartozók hálája és megbecsülése is, amiből szerencsére igen sokban van részünk. Nagyon fontosnak tartom a betegekkel és a hozzátartozókkal való kapcsolattartást, így a szabad időm jelentős részében is telefonálok, kérdésekre, érdeklődésekre válaszolok.

RR: Nemrég engedtünk haza egy 32 éves anyukát, aki gyógyultan visszatérhetett a gyermekéhez, akit alig több, mint egy hónapja hozott a világra. Ez egy nagyon felemelő érzés volt.

Fotó: RTL Klub