Szeged magnóliái igazi turista látványosságnak számítanak, hiszen hobbi és profi fotósok ezrei örökítik meg korai virágzásukat a tavasz hírnökeinek.  

A liliomfák népszerűsége töretlen, évről-évre egyre többen örökítik meg törékeny szépségüket.

A szegedi magnóliák története ugyanakkor elég kalandos, az szinte biztos, hogy nem lennének Szegeden, ha nincs Kállay Albert főispán, aki bolondja volt a virágoknak és virágos bokroknak, különös tekintettel a magnóliára. A belügyminisztériumi tanácsnok liliomfái eredetileg a szegedi városháza előtt álltak, de a vizes medence miatt áttelepítették őket, azonban mint utóbb kiderült kissé megsínylették a mozgatást. A Délmagyarország írt arról, hogy a szegedi főkertész még 1934-ben ültetett két magnóliacsemetét a Széchenyi térre, az önkormányzati hivatal és a városháza elé, ezek azok a fák, amelyekben mind a mai napig is gyönyörködhetünk.   

A szegedi magnóliák időjárástól függően március közepén-végén mutatják meg teljes pompájukat, de az enyhe tél és a korai tavasz miatt az sem elképzelhetetlen, hogy másodvirágzásba kezdenek, amelyre a múltban már volt példa.   

A liliomfákat (Magnolia) sajnos rendre összetévesztik közeli rokonukkal, az ugyancsak liliomfafélék családjába tartozó, de Észak-Amerikából származó tulipánfával (Liriodendron tulipifera).

Magyarországra egyébként a 18. század végén érkeztek az első példányok, amelyeket vélhetőleg Eszterházy Miklós herceg hozatott a kismartoni parkjába, az első feljegyzések 1830-ban említik őket.  

Az 1800-as években a Kámoni arborétumba is sok magnóliát ültetett Saághy István dendrológus, az arborétum megálmodója.  

A magnóliák sajnos gyorsan elvirágoznak, így célszerű minél előbb egy képet készíteni az tünékeny liliomfák szépségéről.