„Többször volt már e folyóiratban arról szó, hogy a nagy német közlekedő vállalatok, élükön a tengerhajózási társulatokkal, milyen hatalmas segítői az iparművészetnek s mennyi megbízást adnak belső berendezőknek. Örömmel látjuk most, hogy az első lépést ilyen irányba is megtették már. A Magyar Folyam – és Tengerhajózási Társaság nagy luxushajói, köztük a most elkészült IV. Károly király hajó már jelentékeny eltérést mutatnak a régebben megszokott aranyos – rokokó és kárpitos – drapéria - ízléstelenségektől. ” – írja a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat 1917–ben. Kevesen tudják, hogy az említett, jó ízléssel készített hajó a ma, Szeged mellett, a régi kikötő mellett partra vontatott Szőke Tisza. No, de ne rohanjunk előre, hiszen a névváltoztatásokon, szolgálati helyeken és átépítéseken keresztül talán az egész múlt századi történelmünk megelevenedik.

Kezdjük a névváltoztatások sorát azzal, hogy az 1917–ben elkészült hajó két év múlva már a Sas nevet viselte, majd Horthy Miklós kormányzó egyik kedvenc hajójaként 1930–ban felvette a Szent Imre nevet. Szolgált a Dunán, később a Balatonon is. A II. világháború után Ausztriából hazaérkező hajót Felszabadulásra keresztelték, mígnem 1980–ban Szegedre kerülve felvette a most használatos Szőke Tisza nevet.

Nagyon tanulságos az a folyamat is, hogyan lett luxushajóból előbb a kormányzó kedvenc sétahajója, majd a népi demokrácia előbb turista hajóvá, majd a mindennapi forgalomból kivonva üdülőhajóvá alakította. Az utolsó fejezet 1990-ben kezdődött, amikor az önkormányzati tulajdonú Szegedi Fürdő és Hőforrás Kft-től egy magánvállalkozás bérelte ki az akkor már a Stefánia alatt horgonyzó úszócsodát. A fiatalabb generációk számára már csak diszkó hajóként marad emlékezetes a Szőke Tisza. Még ekkor is szinte teljes pompájában volt látható a sajátos díszkorláttal ellátott lépcső és az étkezőterem. Rendkívül ízléses volt az egykori gőzös dohányzóterme, vagy más néven szivarszobája, amelyet még láthattak a közelmúlt diszkózói is.

Kevés szó esik arról, mi vezetett ennek a rendkívül nagy eszmei értékkel bíró ipari műemléknek a romlásához. Ma már senki sem tudja biztosan, hogy valós - vagy rémhír volt az, hogy a hajótest vízben lévő része annyira korrodálódott, hogy életveszélyessé vált maga az építmény. Ekkor állítólag az akkori tulajdonos betonnal kiöntette a hajó alját, ami szinte visszafordíthatatlan károkat okozott, sőt, olyannyira megnőtt a hajótest vízkiszorítása, hogy majdhogynem lehetetlenné vált az építmény teljes rekonstrukciója.

A 2000-es évek első képviselő-testületi ülésén arról döntöttek a városatyák, hogy 125 forintért odaadják a hajót a Tiszayacht Kft-nek. Ezután vontatták a kikötőbe, és bár még 2002-ben is felröppentek olyan hírek, melyek szerint befektetők vennék meg a Szőke Tiszát, és szállodát, esetleg személyszállító hajót alakítanának ki belőle, de valójában semmi sem történt.

Ma azonban már partra vetett halként várja a legendás gőzös maradványa, hogy mit történik vele a következő hónapokban. A Hajózásért Alapítványnak köszönhetően ugyanis egy speciális technológiának köszönhetően egyben sikerült kiemelni a hajótestet tavaly januárban. Heizler Tamás, a MA-HARD Vízépítő Kft. ügyvezetője, a Hajózásért Alapítvány egyik kurátora akkor úgy nyilatkozott, hogy voltak előre nem látható problémák, de ezeket sikerült orvosolni, úgyhogy a hajótest érdemben nem sérült. Egy speciális rámpán húzták a partra a járművet, amely azóta is a sorsára vár. A hajó jövőjéről egyelőre csak annyit árultak el, hogy olyan megoldásban gondolkodnak, ami a szegediek számára valamilyen élményt nyújt majd.