Felrobbantotta az internetet M. Richárd és Berki Krisztián halála – szegedi pszichológus adott magyarázatot a kommentcunamira
Bulvár, 2022.05.10
2022. május 6-án gyakorlatilag felrobbantotta az internetet M. Richárd és Berki Krisztián halála: nemcsak az újságcikkek alatt hemzsegtek a kommentek, hanem a Facebookon, valamint az Instagramon megosztott bejegyzések alatt is.
A legtöbben azonban ítélkeztek, nem pedig részvétet nyilvánítottak a gyászoló családnak, barátoknak, ismerősöknek, kollégáknak. Az így, vagy úgy kinyilvánított véleményekről Szalma Ibolyát, Szeged egyik legismertebb pszichológusát kérdeztük. „M. Richárd a kétezres évek elejétől többször is összetűzésbe került a törvénnyel. A legsúlyosabb büntetést a kecskeméti maffiaperként elhíresült ügyben kapta 2006-ban, amikor jogerősen nyolc év fegyházra ítélték bűnszervezet tagjaként elkövetett emberölés előkészülete miatt társtettesként, valamint bűnsegédként elkövetett fegyvercsempészet miatt. Tavaly júliusban ugyancsak három és fél év fogházra ítélték a 2017. május 15-én történt, Dózsa György úti tragédia miatt, amikor 125–140 km/óra közötti sebességgel belerohant Mercedesével egy szabálytalanul kanyarodó Citroënbe, amely a buszmegállóban várakozó emberek közé csapódott. A balesetben egy 24 éves egyetemista fiú és egy 37 éves kisgyermekes apa vesztette életét, öten pedig megsérültek. A férfi állapota hetek óta kritikus volt. Családja jó másfél héttel ezelőtt közölte, hogy mesterséges kómában tartják, és összesen nyolcvan kilót fogyott. M. Richárd már hosszabb ideje küzdött szívproblémákkal, és büntetésének letöltése alatt kétszer is sztrókot kapott. Tavaly decemberben válságos állapotban vitték a berettyóújfalui börtönkórházba” – összegezte a 24.hu halála napján, a lap kiemelte: a férfit két hét múlva állították volna bíróság elé a vesztegetési ügyében. Ez az az ügy, amikor azzal vádolták, hogy pénzért akarta visszaszerezni a jogosítványát. A halálhírt közlő cikk megjelenése után azonban nemcsak a 24.hu közösségi felületén, hanem az összes többi portál felületén is kezdetét vette a kommentcunami.WR: A magyar társadalomra különösen jellemző, hogy tagjai megosztják a közösségi felületeken a véleményüket egy-egy ügyben.
SZ. I.: Igen, ez így van, mégpedig azért, mert addig is, amíg mások problémáival foglalkozhatnak, nem kell törődniük a sajátjukkal. Ezzel még ha csak egy kis időre is, de kilépnek a saját maguk kis köreikből.
WR: Mi az oka annak, hogy egyre többen követnek jó és rossz hírekre épülő storykat egyaránt az elejétől egészen a végéig?
SZ. I.: Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy egyik esetben sem pozitív ez a fajta utánkövetés. Sőt, egyre durvábbak és negatívak a komment formájában megfogalmazott vélemények, még
akkor is, ha arra sem az adott újságcikk, sem pedig a benne szereplő alany/alanyok nem adtak okot. A társadalom egyre inkább képtelen figyelembe venni, hogy ezek a bizonyos alanyok, akikről a történetek szólnak, ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ez pedig leginkább irigységre és megkeseredettségre utal.
WR: Mitől függ egy-egy haláleset hírértéke?
SZ. I.: Ma már a jó hír nem hír. Ezekben az esetekben a hírérték nyilván azon áll vagy bukik, hogy mennyire volt ismert az adott illető. Ezekben az esetekben mind a két férfi így vagy úgy, de ismert volt. És egyenlőre úgy tűnik, hogy a halál oka is mind a kettőjük esetében hasonló.
WR: A kommentelők többsége tényleg inkább ítélkezik, mint sem együttérez egy-egy ilyen esetben?
WR: A kommentelők többsége tényleg inkább ítélkezik, mint sem együttérez egy-egy ilyen esetben?
SZ. I.: Igen, sajnos ezt jól ábrázolja mind a két eset, ahol csak elvétve lehetett részvétnyilvánító hozzászólásokat látni.
WR: Lehet annak valóságalapja, hogy M. Richárd nem kapott megfelelő kórházi ellátást és ezért hunyt el?
SZ. I.: Nem, ez szinte kizárt. Minden bizonnyal, amikor M.Richárd bekerült a börtönbe, elkezdődött nála egy fajta egészségügyi leépülés, de ez sem feltétlenül a körülményeknek volt köszönhető, hanem a bezártságnak, az ismeretlennek és minden bizonnyal az elvonási tüneteknek. Ezeket azonban kötelező kezelni a börtönökben és kezelik is.
WR: Általában véve miért dönt úgy valaki, hogy droghoz, azon belül kokainhoz nyúl?
SZ. I.: A kokain az úritársaságok kedvenc kábítószere. Könnyen beszerezhető és pillanatok alatt hat. Vagyis kijelenthetjük: divatossá vált.
(Webrádió)
Címkék
Szalma Ibolya M. Richárd Berki Krisztián
Véleménye van? Szóljon hozzá!