G. T.: Ilyen jellegű vizsgálatot nem ismerek. Dél-Dunántúlon a 90-es évek óta működik egy hasonló rendszer és annak kapcsán megvizsgálták a jégkárok változását. Az adatok azt mutatják, hogy a jégkárral sújtott területek aránya 70-80%-kal csökkent. A haszon nyilván a nem károsodott termény, azonban olyan járulékos haszon is felmerülhet, mint a biztosítási díjak csökkenése.

G. T.: Az ország egésze hasonlóan érintett a jégkárok szempontjából, nyilván azokon a területeken érdemes a rendszert üzemeltetni, ahol van védendő mezőgazdasági termelés. Országos jégkármérséklő rendszer megítéléséről nincsenek információim, azonban számos alkalommal előkerül a sajtóban és a közösségi médiában az az álhír, hogy a rendszer csökkentheti a csapadék mennyiségét. A rendszer lényegében csak azt célozza, hogy a nagyobb (kárt okozó) jégszemcsék helyett több kisebb keletkezzen, amelyek lehullás közben elolvadnak így nem okoznak kárt.

G. T.: A jégkárral érintett területek évente a termő területek 1-3%-át érintik, változó mértékű kárral.

G. T.: A kijuttatott ezüst jodid mennyisége évente 0,00001 mg / kg négyzetméterenként, a hazai talajok ezüst tartalma 0,02-0,03 mg / kg tehát kijelenthető, hogy a rendszer talajszennyezése elenyésző. Szemléletesen megfogalmazva nagyjából 1000 év folyamatos működésre van szükség ahhoz, hogy a kijuttatott anyag mennyisége akkora legyen, mint a természetes változékonyság.

G. T.: Az időjárás változékonyságának fokozódása a klímaváltozásnak köszönhető. A csapadékviszonyok egyre szélsőségesebbé válnak, ahogy az elmúlt években is tapasztaltuk. Egyre gyakoribb és hosszabb lesz az aszályos időszak és egyúttal gyakrabban fognak bekövetkezni nagy csapadékok és villámárvizek. Kritikus fontosságú már most is az öntözés, azonban a folyók vízjárásának egyre szélsőségesebbé válása az öntözővíz ellátást is kérdésessé teszik. Fontos megoldási lehetőség a lehullott csapadék helyben tartása és beszivárogtatása a talajba.