Kiemelte, hogy a globális vízválság kezelésében rengeteg üzleti lehetőség van, de a befektetők még mindig a partvonalon ülnek. A ma még visszatartott tőkét úgy lehetne mozgósítani, ha a tudomány képes lenne megerősítést adni arra, hogy a technológiai fejlesztésektől tényleges eredmények várhatók.

A professzor szerint ma még tökéletlen a tudásalapunk, amit a technológiai fejlesztésekkel lehet bepótolni: modellek, távérzékelő rendszerek és megfigyelő hálózatok alkalmazásával, amelyeknek köszönhetően a tudósok szinte valós időben követhetik figyelemmel a vízellátással kapcsolatos problémák alakulását.

Claudia Sadoff, a Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet (IWMI) főigazgatója arra a kérdésre próbált választ találni, hogy vajon elegendő tudományos bizonyíték és háttér áll-e rendelkezésre a vízválság kezelésére. A szakértő szerint egyfelől a tudósok nem ismerik még eléggé ezt a komplex kérdést, amelynek folyamatosan változik a kontextusa, és az alkalmazható technológiák is rohamosan bővülnek. Másfelől soha korábban nem állt rendelkezésre ilyen sok tudományos bizonyíték és eszköz, mint manapság. Míg az 1800-as években az emberek még semmit nem tudtak kezdeni az időjárással, ma már a szakemberek képesek például előre jelezni az időjárást, tudományos adatok segítségével tudnak víztározókat létrehozni és kezelni, tudományos alapokon tudják szervezni az öntözést, kezelni a szivárgásokat, enyhíteni a vízhiányt.

Az IWMI vezetője kiemelte: a tudósoknak úgy kell innoválni, hogy eredményeiket még jobban tudják kommunikálni. Összességében a vízválság kezeléséhez több tudományra, több cselekvésre és több, illetve hatékonyabb kommunikációra lenne szükség a szakértő szerint.