TV műsor

A Balmazújváros melletti Nagy-szik rehabilitációja pozitív hatással járt a biodiverzitásra

IT/Tudomány, 2021.01.28

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak vizsgálata bebizonyította, hogy az élőhelyek helyreállítása a helyszín valamennyi lakójára hatással van, nemcsak a megcélzott közösségekre. A Balmazújváros melletti Nagy-szik rehabilitációja például nemcsak a madarak életkörülményein javított, de lényegesen megváltoztatta a nagyobb vízi gerinctelenek életét is.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleménye szerint eddig négy-öt helyszínen került sor szikesrehabilitáló programokra. Ezek egyike a Balmazújváros melletti Nagy-sziken zajlott, egy Life+ projekt részeként. E rehabilitáció különlegességét az adta, hogy az ökológusok már a tervezés fázisában bekapcsolódhattak a munkába, hogy végigkövessék, hogy a beavatkozás milyen következményekkel jár a szikes kevésbé szembetűnő életközösségeire nézve. A rehabilitáció célja elsősorban az élőhely helyreállítása, illetve a madarak és a növények életfeltételeinek a javítása volt - írják az csütörtöki beszámolóban.

A szikeseket Magyarország legfontosabb élőhelyei között tartják számon, mivel itt található elterjedésük nyugati határa, és még ma is nagy területeket foglalnak el hazánkban. Állapotuk a múlt század első felében nagyon leromlott, és azóta sem sikerült az eredeti körülményeket visszaállítani.

"A szikesek jelentőségét különleges élőviláguk adja, amely erősen hozzájárul a helyi biodiverzitáshoz. Olyan sótűrő állat- és növényfajok élnek a szikesekben, amelyek máshol egyáltalán nem fordulnak elő" - magyarázta a beszámolóban Boda Pál, az ÖK Duna-kutató Intézetének kutatója, a vizsgálat vezetője.

A szikes tavak Európában nagyon ritkák: Magyarországon található az európai szikes tavak 90 százaléka. Ezért történtek törekvések az elmúlt húsz évben a degradált szikesek rehabilitációjára, és az eredeti állapotukat helyreállítására.

Mint írják, a nagy testű vonuló madaraknak nagy szükségük van a szikesekre, hiszen itt tudnak pihenni, táplálkozni és szaporodni. Megfelelő vízellátás esetén itt tavasszal és ősszel is biztosított az ehhez szükséges nagy kiterjedésű vízfelület. E beavatkozás azonban alapjaiban változtatja meg egy másik közösség, a vízi makrogerinctelenek - a szabad szemmel látható gerinctelenek - életfeltételeit is. Ebben a vonatkozásban a kutatók azt vizsgálták meg, hogy ezek az élőlények miként reagálnak az átalakításokra.

A beszámoló szerint az átalakítás az első világháború előtti állapotok visszaállítását célozta meg. A két világháború közötti időszakban ugyanis csatornákat vájtak a szikesekbe, hogy elvezessék a területet időszakosan (tavasszal és ősszel) elöntő vizet. Ezért a rehabilitáció fő lépését e csatornák betemetése jelentette, annak érdekében, hogy megszüntessék a csapadékvíz kontrollálatlanul gyors elfolyásának a lehetőségét.

Ezzel párhuzamosan a szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból zsilipek segítségével időről időre vízzel lehet elönteni a területet, biztosítva ezzel a megfelelő vízháztartást. Hasonlóan fontos lépés volt a projekt során a hagyományos legeltetés visszaállítása, hiszen a legelő állatok (főként mangalicák) jelentős szerepet játszottak korábban az élőhely stabilitásának fenntartásában azáltal, hogy nem engedték egyik vagy másik növényfajt túlszaporodni.

A vízellátás forrásaként használt patakban élő makrogerinctelen közösségeket viszont többféle terhelés is érte a meder átalakítása, a vízvisszatartás, illetve a legeltetés miatt. Az ökológusok itt azt követték nyomon, hogy e kis állatkák (vízi bogarak, szitakötőlárvák, csigák, piócák, kérészek) hogyan viselték a terhelést.

"Az élőhely-rehabilitáció következtében a balmazújvárosi szikes jelenleg nagyon jó állapotban van, a beavatkozás sikeres volt. A vizsgálatunkból kiderült továbbá, hogy a makrogerinctelenek közösségeinek szerkezete is jelentősen átalakult, például új fajok is megjelentek" - magyarázta Boda Pál.

Összességében azonban a vízfolyás ökológiai funkciója (vagyis az ott élő életközösség állapota) nem romlott jelentősen, sőt néhány éven belül visszaállt eredeti állapotába. Az eredményeink mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy az élőhely-rehabilitáció során nem csak az élőlények adott célcsoportjára kell figyelni, hiszen a beavatkozás más közösségek életfeltételeit is megváltoztatja - mutatott rá az ökológus.

A Life+ projektek esetében folyamatosan nyomon követik a kutatók, hogy a megcélzott élőlénycsoportok sorsa hogyan alakul a beavatkozás után. Így a kutatóknak pontos adataik vannak arról, hogy a madárfauna és a szikesek flóráját meghatározó növényfajok hogyan boldogultak a Nagy-szik területén a helyreállítás óta.

Ebből Boda Pál szerint egyértelmű, hogy a rehabilitáció kiválóan sikerült, azóta hatalmas madártelepek lakják időszakosan a területet, a növényvilág pedig olyan szép mozaikos lett, amilyennek egy igazi szikesnek lennie kell. "A beavatkozás tökéletes eredménnyel járt, és visszaadta a korábban degradált szikes valódi természeti értékét, amely miatt a magyar szikesek védetté váltak" - összegezte az ökológus.

A kutatók tanulmánya a Hydrobiologia című szakfolyóiratban jelent meg.
(MTI)
 

Véleménye van? Szóljon hozzá!



Tetszett a cikk?

Ha igen, kérjük like-olja weboldalunkat!
Kövess minket a Facebookon!