A kutatók ezért azt javasolják, hogy szennyezett gabonát ne használjanak fel trágyaként a mezőgazdaságban.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleménye szerint a kutatást az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Környezetkémiai és Ökotoxikológiai Kutatócsoportjának, valamint a Szent István Egyetem Takarmányozástani Tanszékének, valamint Állattani és Állatökológiai Tanszékének munkatársai végezték. Az eredményekről beszámoló cikk a European Journal of Soil Biology című szaklapban jelent meg.

Mint írják, vannak olyan mikroszkopikus gombák, amelyek láthatatlanul vagy épp alig láthatóan fertőzik meg a terményeket, leggyakrabban a gabonát. Ezek a gombák a környezeti stressztől függően (túl hideg vagy túl meleg időjárás, szárazság, túl sok csapadék) szintén termelhetnek méreganyagokat (mikotoxinokat). Az, hogy pontosan milyen körülmények váltanak ki méreganyag-termelést, fajonként eltérő lehet.

Ezek a toxinok veszélyesek az emberek és az állatok számára, ezért ha kimutatják őket valamelyik termékben, akkor emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítják az adott gabonaszállítmányt. Ilyenkor a hasznosításra az egyik módszer, hogy tiszta takarmánnyal elkeverve hígítják, majd állati takarmányként, vagy eredeti állapotában növényi trágyaként használják fel a terményt - olvasható a kutatásról közölt beszámolóban.

A kutatók azt vizsgálták, hogy amennyiben a szennyezett kukoricát trágyaként használnák, az milyen hatással lenne a talajéletre, egész pontosan az ugróvillásokra. Az ugróvillások (Folsomia candida) apró, pár milliméteres, a rovaroknál ősibb, rovarszerű lények. Fontos szerepük van a növények olyan társgombáinak (mikorrhiza) terjesztésében és szabályozásában, amelyek nélkül a legtöbb növény nehezen, vagy egyáltalán nem növekedne. Ezenkívül szerepük van a humuszképzésben, és az elhalt növényi anyagok elbontásában is.

A kutatás során a szakemberek aflatoxinnal szennyezett kukoricát kevertek be különböző mennyiségekben mesterséges talajba. Laboratóriumban ellenőrizték a különböző koncentrációk hatását az ugróvillás Folsomia candida szaporodására, túlélésére, elkerülési viselkedésére és arra, hogy vajon elfogyasztja-e a szennyezett táplálékot.

Végeredményben a túlélésre nézve nem találtak jelentős hatást, az azonban kiderült, hogy az utódok száma már a legkisebb alkalmazott koncentrációnál is jelentősen - kevesebb mint a felére - csökkent a tiszta talajhoz, kontrollhoz képest, a legnagyobb alkalmazott koncentrációnál pedig már alig lehetett találni fiatal egyedet.

Bár az állatok az élesztőt, vagyis a megszokott táplálékukat választották az aflatoxinnal szennyezett kukoricával szemben, ennek ellenére fogyasztottak belőle. Ami meglepő volt, hogy az ugróvillások nem kerülték el a szennyezett talajt, sőt igyekeztek az aflatoxintartalmú talajban maradni annak ellenére, hogy pusztulni kezdtek a toxin hatására. Valószínűleg a kísérletben használt gomba (Aspergillus nidulans) alapvetően jó minőségű táplálék számukra, amennyiben az nem termel toxint, emiatt próbálták az állatok felkeresni, ez azonban a vizsgált esetben - magas toxintartalma miatt - kifejezetten csapdaként működött számukra.

Mindezek miatt a kutatók azt javasolják, hogy az aflatoxinnal szennyezett gabonát ne használják fel trágyaként a mezőgazdaságban, mert ezzel károsodik a talajélet, ami hosszú távon terméscsökkenéshez is vezethet. Ehelyett - alternatív megoldásként - a szennyezett kukorica biogáztermelésre való felhasználását ajánlják - olvasható az ELKH beszámolójában.