Életmódjából adódóan sok állat, köztük a hódok, az elefántok és a hajóférgek is alakítják a környezetüket, utóbbi például a patakok kövein rágja át magát, kényelmes lakóhelyet készítve néhány gerinctelen állat számára, de ugyanígy ökoszisztéma-mérnök lehet egy mókus is, amely véletlenül tölgyfákat ültet.

Gyakorlatilag minden olyan organizmus ökoszisztéma-mérnöknek tekinthető, amely őt magát túlélő változásokat idéz elő a környezetében - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Justin Yeakel, a Kaliforniai Egyetem mercedi campusának ökológusa és kollégái most ezeknek az ökoszisztéma-mérnök fajoknak a hosszú távú hatásait modellezték le.

A Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmány egyike az első olyan vizsgálatoknak, amely mennyiségileg vizsgálja ezeket a fajokat egy ökológiai hálózati modellben.

A modell egyszerű szabályokat alkalmazva mutatja meg, hogyan épülnek fel a táplálékhálózatok, hogyan változnak idővel a fajok közötti interakciók és mikor pusztulnak ki fajok.

A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy ha kevés az ökoszisztéma-mérnök, az sok kihalást és instabilitást, míg a magas számú ökoszisztéma-mérnök jelenléte stabilitást és kevesebb kihalást eredményez.