A Lundi Egyetem kutatói még évekkel ezelőtt fedezték fel a mindössze 5-6 hónapos koraszülött csontjait a koporsó röntgenes vizsgálatakor. Az újszülöttet kelmébe bugyolálva rejtették el Lund 74 éves korában elhunyt püspöke mellé - olvasható az egyetem honlapján.

"Akkoriban nem volt szokatlan, hogy a kisgyerekeket felnőttekkel közös koporsóban helyezték el. A magzatot a gyászszertartás után tehették a püspöki koporsóba, amikor az a lundi katedrális egy boltíves sírjába került és hozzá lehetett férni" - mondta Torbjörn Ahlström, az egyetem professzora.

A katedrális temetési jegyzéke szerint kerültek a sírboltba olyan gyermekek koporsói, akik nem álltak rokoni kapcsolatban a családdal. "Elhelyezni egy koporsót egy sírboltban egy dolog, de a püspök koporsójába tenni a magzatot egészen más történet. Éppen ezért merült fel bennünk a kérdés, hogy lehet-e rokoni kapcsolat a gyermek és a püspök között" - idézte fel Ahlström.

A Stockholmi Egyetem kutatói által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az újszülött fiú volt és apai ágon másodfokú rokoni kapcsolatban állt a püspökkel, ami azt jelenti, hogy nagyjából 25 százalékban azonos génekkel rendelkeztek.

A Winstrup családdal kapcsolatos ismeretek alapján a szakembereknek sikerült kizárniuk egy sor lehetséges rokoni kapcsolatot, ám egy opció megmaradt. "Lehetséges, hogy a halva született gyermek Peder Pedersen Winstrup fia volt, vagyis a püspök volt a nagyapja" - mondta Maja Krzewinska, az egyetem munkatársa.

Peder Pedersen Winstrup nem követte apja és nagyapja nyomdokait, nem tanult teológiát, 1680-ban elvesztette apja birtokát és élete hátralevő részében feltehetőleg a rokonaitól kapott alamizsnákból tartotta fenn magát.

Halálával a Winstrup család kihalt férfiágon. A halott magzat elhelyezés a püspök koporsójában szimbolikus jelentőséggel bírhatott: a püspök ugyan nemzett egy fiút, de kudarcot vallott vele.