1979-ben szerzett diplomát a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen. 1989-ben az állatorvos-tudomány kandidátusa lett, 1994-ben habilitált, 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora.

1979-ben az Állatorvostudományi Egyetem Anatómiai és Szövettani Tanszékén tudományos továbbképzési ösztöndíjas, 1982-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetében ösztöndíjas aspiráns volt. 1985-től az Állatorvostudományi Egyetem (majd annak jogutódjaként 2000. január elsejétől a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar) Anatómiai és Szövettani Tanszékén tanársegéd, adjunktus, docens, 2001-től egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán, 1997-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjas volt. 2016-tól az újra önálló Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, rektora.

Főbb kutatási területe a neurobiológia, a fejlődéstan és a makroszkópos anatómia, régészeti állattannal kapcsolatban anatómiai vizsgálatokat végez háziállatok csontozatán. Rendszeresen oktat a Temesvári Egyetemen, meghívott oktató vendég professzor az amerikai Yale Egyetemen.

Tudományos munkásságát 38 közlemény jelzi, kilenc könyv szerzője vagy társszerzője magyar és idegen nyelven. A Nemzeti Lovas Programban a lovas oktatás kidolgozása fűződik nevéhez. A hazai PhD, illetve MTA doktora fokozati eljárásokban számos alkalommal vett részt bíráló bizottsági elnökként vagy tagként. Az MTA doktor képviselője, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának külső tagja, a Magyar Anatómusok Társaságának vezetőségi tagja, a Magyar Állatorvosok Világszervezetének alelnöke, a Magyar Állatorvos-történelmi Társaság elnöke, a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke. Az Európai Állatorvos-anatómus Társaság vezetőségének tagja, a Nomina Anatomica Veterinaria szerkesztőbizottsági tagja, az Állatorvos-anatómusok Világszövetségének alelnöke.

2002-ben Apáczai Csere János-díjat, Nagyváthy János-díjat, 2008-ban a Magyar Állatorvos-anatómus emlékérmet, 2010-ben Hutyra Ferenc-emlékérmet, 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést, 2017-ben a magyar oktatás és köznevelés kategóriában Prima-díjat, 2018-ban életmű díjat kapott.


VÖRÖS ATTILA geológus-paleontológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1944. június 3-án Budapesten született.

1968-ban az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen (ELTE) geológusi diplomát szerzett. 1985-ben lett a földtudomány kandidátusa, 1997-ben az MTA doktora, 1998-2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt, az ELTE címzetes egyetemi magántanára. 2004-től az MTA levelező, 2010 óta rendes tagja.

1968-tól tudományos segédmunkatárs volt az ELTE őslénytani tanszékén. 1970-től a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának (ma Őslénytani és Földtani Tár) muzeológusa, tudományos főmunkatársa, 1985-től főosztályvezetője, majd 1986-tól 2002-ig vezetője volt, ezután 2012-es nyugdíjazásáig főmuzeológusként dolgozott. 2003-ban ő alapította meg az MTA-MTM Paleontológiai Kutatócsoportot, melynek 2011-ig volt a vezetője, jelenleg kutatóprofesszora.

Kutatási területe a jura brachiopodák rendszertani, paleoökológiai és ősállatföldrajzi vizsgálata, a középső triász ammoniteszek rendszertani és biosztratigráfiai kutatása, üledékföldtan, ősföldrajz és lemeztektonika, az alp-kárpáti régió mezozoós rétegtana és ősföldrajza.

Az MTA Földtani Tudományos Bizottságának és az MTA Paleontológiai Tudományos Bizottságának szavazati jogú tagja, utóbbinak 1990-1996 között titkára, 2005-ig elnöke volt. A Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) választmányának tiszteleti tagja, 2009-2012 között társelnöke, 1990-1994 között az MFT Őslénytani Szakosztályának elnöke volt, tagja az Akadémiai Klub Egyesületnek.

Több mint kétszáz magyar és idegen nyelvű tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Tudományos munkássága elismeréseként 1996-ban Akadémiai Díjat, 2000-ben, majd 2012-ben második alkalommal is Hantken Miksa-emlékérmet, 2005-ben Ipolyi Arnold-díjat kapott.