Miért késelte meg társát a budapesti diák? A szakértő válaszol
Kék hírek, 2022.10.22
Ahogyan arról korábban beszámoltunk: késsel támadt osztálytársára egy középiskolás diák Budapesten, a megsebesült fiút azonnal kórházba szállították, a késelőt pedig még a helyszínen elfogták és a rendőrség életveszélyt okozó testi sértés bűntett kísérlete miatt indított nyomozást, a feltételezett elkövető elszámoltatása folyamatban van.
A szegedi pszichológus tapasztalatai szerint ez a fajta brutalitás a középiskolákban nem jellemző, a nonverbális bántalmazás viszont egyre inkább. Szalma Ibolyát kérdeztük. WR.: Mennyire jellemző ma Magyarországon a középiskolában ez a fajta brutalitás, amire ebben a budapesti középiskolában sor került?
SZ. I.: Szerencsére ez a fajta brutalitás nem volt jellemző, legalábbis eddig nem, viszont az egymás ezzel-azzal való piszkálása, csúfolása, kiközösítése annál inkább. Nemcsak a középiskolákban, hanem már az általános iskolákban is, alsós és felsős tagozatoknál egyaránt jelen van. És köztudott, ha a nonverbális bántalmazás megerősödik, azt verbális követi.
WR.: Kellett-e, hogy legyen a diákok között konfliktus ahhoz, hogy ez megtörténhessen?
SZ. I.: Nem, nem feltétlenül kellett, hogy legyen közöttük konfliktus. Minden bizonnyal ennek a támadásnak más okai voltak. Ezek az okok pedig olyan, külső tényezők által felbukkanó okok, amelyek aztán egy ártatlan osztálytárson csattantak.
WR.: Milyen külső tényezők lehetnek ezek?
SZ. I.: Ebben az esetben külső tényezőnek számít, de mégis iskolai körökben okoz feszültséget, vagy épp ilyen tragédiát az önbizalom és szeretethiány, az otthon látott, szülök között kialakult konfliktusok, nehézségek, a kilátástalan anyagi körülmények, egy válás, egy rossz társaságba való keveredés, ahol a megoldás minden problémára az agresszió.
WR.: Az ország mely pontján a legjellemzőbbek az iskolában egymás ellen elkövetett nonverbális és verbális bántalmazások?
SZ. I.: Észak-Magyarországon a legjellemzőbb. Ez a terület Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyét foglalja magába. Mint az sokak számára ismert, ezekben a megyékben gyakran nehezebben boldogulnak az emberek, így a bűncselekmények elkövetése is gyakrabban fordul elő.
WR.: Amennyiben ez a fiú, aki betöltötte a 18. életévét, letölti a rá kiszabott büntetését, lehet még valaha normális élete?
SZ. I.: Igen, de csak abban az esetben, ha a közvetlen környezete segít neki ebben.
WR.: Mitévők kell, hogy legyenek ilyenkor a szülők? Úgy az elkövető, mint az áldozat szülei?
SZ. I.: Mind a két személy szüleinek a legfőbb feladata, hogy a saját gyermekét támogassa. Az egymásra való mutogatás, a gyermekek megbélyegzése - gondolok itt az elkövetőre és az áldozatra egyaránt - nagyon súlyos, élethosszig tartó lelki sérüléssel járhat.
WR.: Az áldozat esetében megoldás lehet-e az iskolaváltás?
SZ. I.: Nem, sőt, mivel gyanítom, hogy végzősökről van szó, nem is tenne jót, ha átkerülne egy másik iskolába, ugyanis a beilleszkedés és az érettségire való felkészülés további nehézségeket okozhatna.
WR.: Mekkora szerepe van a pedagógusoknak, és az iskolapszichológusoknak egy-egy ilyen esetben?
SZ. I.: Nagyon fontos szerepük van. Fontos azért, mert azt kell, hogy éreztessék a diákokkal, hogy ők azért vannak ott, mert rájuk lehet számítani. Fontos, hogy kiemeljék, hogy nemcsak a tananyag kapcsán lehetnek kérdéseik, hanem olyan esetekben is, ha valami nyomja a szívüket. A legjobb megoldás ebben a konkrét esetben, az lenne, ha az osztályfőnök egy osztályfőnöki óra keretében megvitatná, egy szakértő bevonásával a történteket a diákokkal.
(Webrádió)
Véleménye van? Szóljon hozzá!