A táblabíróság folytatólagosan elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a 66 éves vádlottat.

A férfi édesanyját tüdőgyulladás miatt ápolták kórházban, ahonnan 2017. július 14-én legyengült állapotban került haza. A vádlott az önmagát ellátni képtelen asszonyhoz költözött, akinek az állapota egyre romlott, ágyhoz kötötté és önálló mozgásra alkalmatlanná vált. A vádlott részt vett édesanyja ellátásában, de heti két alkalommal szociális gondozó is járt hozzá.

A rendszeresen alkoholt fogyasztó vádlott és édesanyja kapcsolata egyre feszültebbé vált, majd szeptembertől egészen október 20-áig a férfi többször szidalmazta az ágyban fekvő, magatehetetlen asszonyt, és bántalmazta is. A sértettet legalább háromszor úgy megütötte, hogy koponyaűri vérzést okozott neki, emellett nyakát, mellkasát, hátát is ütlegelte.

A bántalmazások nyomait látva a gondozónő értesítette az asszony háziorvosát, majd a sértettet - életveszélyes sérülésekkel - kórházba vitték. Az asszonyt csak 2018 februárjában engedték ki a kórházból, egy idősotthonba került, ahol december 1-jén elhunyt. A szakértői vélemény szerint a bántalmazás és az asszony halála között nem volt közvetlen ok-okozati összefüggés.

A vádlott az elsőfokú eljárás végén beismerő vallomást tett, azt mondta, megbánta tettét, de azt tagadta, hogy ököllel ütlegelte volna anyját.

Döntésével a táblabíróság súlyosította az első fokon eljáró Szegedi Törvényszék által a vádlottra kiszabott négyéves börtönbüntetést. Benedek Tibor tanácsvezető bíró kifejtette, az ítélőtábla a kiszolgáltatott, védtelen sértett bántalmazása miatt indokoltnak látta a férfira a középmértéknek megfelelő büntetés kiszabását.