Az előzmények

Először is el kell mondjam, hogy mindig is kiemelt figyelemmel kísértem a koronavírussal kapcsolatos híradásokat, hiszen tudtam, hogy egyáltalán nem kis horderejű betegségről van szó. A jegyzet megírásnak napján, azaz október másodikán már több mint 1 millióan haltak bele a fertőzés szövődményeibe. Először távolinak tűnt Kína, Vuhan városa, ahol 2019 év végén felbukkant a betegség, majd egyre közelebb és közelebb lopózott sunyin, alattomosan. Az ember már csak arra eszmélt, hogy teljesen lebénította Észak-Olaszországot és szörnyülködve nézte a képeket a bergamói kórházból, ahol háborús állapotok uralkodtak március elején. Nagyon sokan meghaltak, majd Magyarország lezárta határait és az országot is, hogy elejét vegye a tragédiának. Ez a szigorú eljárás megmentett minket az első hullám szörnyűségeitől, de a vírus szeptemberben újult erővel csapott le, hogy megbetegítse az embereket. Mondanom sem kell, hogy miután márciusban lezárták az országot, egy hónapig nem dolgoztam elővigyázatosságból, fel is emésztettem szinte az összes szabadságomat. Majd visszatértem és az első napokban két maszkkal, védőszemüveggel és még egy arcpajzzsal is felvérteztem magam. Sőt a ruhámat is mindig a garázsban vettem le, elkülönítve a többi szennyestől. A munkahelyemen is minden nap fertőtlenítettem és minden nap akkurátusan, mintegy rituálé szerűen mostam ki a tesztil maszkomat. Hermetikusan lezártam magam, hiszen minden esetben még késztyűt is viseltem a munkám során, talán csak az orvosok voltak nálam jobban beöltözve. Sokan megmosolyogták az arcpajzsomat, mondván minek hordom, hiszen nem is létezik a vírus, csak kitaláció. Sajnos nem lett igazuk, ahogy például annak a felelőtlen amerikai férfinak sem, aki a koronavírust ártalmatlannak gondolván korona partiba ment, ahol ugye a házigazda igazoltan Covid-19 fertőzött volt. Rossz ötlet volt, hiszen a férfit pár nap alatt elragadta a veszélyes kór. Utólag persze megbánta, hogy ilyen felelőtlenül viselkedett. Szintén tragédiába torkollott annak az amerikai taxisnak is az élete, aki nem volt hajlandó maszkot viselni, mert nem hitt a fertőzésbe. A koronavírus őt is és párját is megbetegítette, utóbbi életébe került a vírus tagadás. Sajnos Magyarországon is volt, aki vírust tagadott, majd életét vesztette a fertőzésbe. Egy szó mint száz komolyan kell venni a koronavírust és tanuljuk meg végre, hogy ez nem egy egyszerű influenza, sokkal komolyabb annál, már csak a mortalitási mutatója okán is. 

No de visszatérve az én történetemhez, vajon hogyan fertőződhettem meg, hiszen mindig be voltam öltözve, viseltem maszkot, tartottam a távolságot, kézfertőtlenítettem. A vírus valószínűleg a kiskapun érkezett, hivatlanul, nem várt vendégként. A párom kissé köhögött, de akkor még nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, majd amikor hétfőn durván fájni kezdett a fejem és furcsa térdfájdalmat éreztem, tudtam, hogy valami nincs rendben. Vissza gondolva a betegséget a párom talán az óvódában kaphatta el, ahová gyakorlatra ment és ahol később kiderült, hogy az egyik gyermek fertőzött. A hogyant persze kár is keresni, a fertőzés sajnos megtörtént. Elképesztő fáradtság lett úrrá rajtam, majd este belázasodtam, 38,5 fokos lázzal ébredtem többször is az este folyamán. A láz egy természetes folyamat, így amennyiben nem tart napokig, véleményem szerint nem kell lázcsillapítóval kezelni, így nem is vettem be semmit. Egyébként korábban felmerült, hogy Paracetamol tartalmú lázcsillapítokat érdemes használni koronavírus esetén, az Ibuprofén hatóanyagot tartalmazóakkal szemben. Nos erre semmi bizonyíték sincs, ezt több orvos is cáfolta, valószínűleg lobbi tevékenység állhat ennek hátterében. Akárhogy is én nem vettem be semmit, a lázam hétfőről keddre lement, estére már csak pici hőemelkedésem volt. Hozzátenném még, hogy hétfőn hasmenés is jelentkezett, majd néhány nappal később szinte teljesen elvesztettem a szaglásomat, az ízlelésemet viszont nem. Gyakorlatilag hiába szagoltam bele a magyaros fűszerkeverékbe vagy szagoltam meg egy hagymát, semmit de tényleg semmit se éreztem. Talán egy picit az ecet szagát, de abból is csak néhány molekula jutott el az orromba. 

A háziorvos rövid telefonos faggatózás után kimondta a szörnyű diagnózist, ez valószínűleg Covid. Magánúton csináltattunk is egy tesztet a szüleimmel, akiknél sajnos szintén jelentkeztek a tünetek. A legmegbízhatóbb eredményt jelenleg a PCR teszt adja. A PCR, mint ahogy a neve is mutatja polimeráz láncreakcióval vizsgálják a vírus örökítő anyagát (RNS). Magyarán egy hosszú pálcával a garatból vesznek mintát, ami kellemetlen egy vizsgálat, hiszen az embernek közben öklendezni támad kedve, de közel sem olyan rossz, mint mondjuk a gyomorszonda, tekintve, hogy mindkettőhöz volt szerencsém. Az eredmény másnapra meg is volt, lesújtó végeredménnyel: Covid-19 pozitív. Mondanom sem kell, rögtön levert a víz, mintha villámcsapás ért volna. Ugye tudni kell, hogy a SARS-CoV2 névre keresztelt vírus igen agresszív, már ami például a terjedését illeti, ráadásul nem szezonális, évszaktól függetlenül gyönyörűen terjed, nem úgy mint a szezonalitást mutató, leginkább ősszel és télen terjedő influenza. 

A koronavírus miatt köhögnöm ugyan nem nagyon kellett, viszont annál többször krákogtam, ami még ennyi idő után sem szünt meg teljesen. Olyan mintha gombóc lenne a torkomban, kissé a nyelés is nehezített. Szintén a koronavírus számlájára írható az állandó fáradékonyság, ha nem olyan vészesek a tünetek rengeteget tud aludni az ember. Az én esetemben még mindig fennáll egy bizonyos kissé nehezített légzés, ami nem olyan vészes, viszont már vagy két hete küzdök vele és nem akar elmúlni. Voltam már beteg máskor is de a SARS-CoV2-őt különösen nem kívánom vissza. Egyébként a SARS a koronavírus nevében a veszélyét is rejti, vagyis Severe acute respiratory syndrome, azaz súlyos akut légzőszervi szindróma. A koronavírus szövődményeként kétoldali vírusos tüdőgyulladás alakulhat ki, amely életet komolyan veszélyeztető folyamat. Ráadásul a szervezetben citokin vihart idézhet elő, melynek következtében a beteg adott esetben elhalálozik, többek között azért, mert hegesedik a tüdőszövet, amely így nem tudja ellátni feladatát. Egyébként a koronavírus nem csak a tüdőt, hanem szinte az összes szervet megtámadhatja, többek között az agyat is. Ez ugyan nagyon ritka, de sajnos egy 19 éves amerikai egyetemista számára végzetesnek bizonyult. 

A koronavírus betegségem alatt leginkább ezen járt folyamatosan az agyam, ezen kattogtam, csak nehogy kétoldali vírusos tüdőgyulladást kapjak, pszichikailag is nagyon megviselt. Szerencsére úgy tünik, hogy ezt megúsztam és a negatív PCR tesztem is boldogsággal tölt el, amelynek eredményét egyébként október 2-án kaptam meg. Tehát összesen 18 nap alatt lábaltam ki nagyjából a betegségből, amelyet soha többet nem szeretnék újra átélni. Egyébként két gyógyszert is viszonylag hatásosnak mondanak a koronavírus ellen, az egyik a Remdesivir, míg a másik a japán Fujifilm által régebben felfedezett Favipiravir. Ezeket a gyógyszereket elvileg viszonylag enyhe vagy középsúlyos esetekben használják és alkalmazását csak orvos írhatja elő. Szerencsére ezeket leginkább kórházakba került betegeknél alkalmazzák tudomásom szerint. A fertőzöttek jelentős része azonban otthon lábadozik szerencsére, az ellátó rendszer így is nagyon leterhelt. 

Én a magam részéről csak C-vitamint szedtem, amelyben volt némi D-vitamin, valamint Cink is. Néha bevittem még egy kis plusz D3 vitamint, tekintettel arra, hogy egyes kutatások szerint a D-vitamin szint befolyásolhatja a betegség lefolyását, magyarán akinek magasabb volt a D-vitamin szintje, kevésbé alakult ki nála súlyos kórlefolyás, különös tekintettel a vírusos tüdőgyulladásra, hát nem tudom, elképzelhető, hogy így van. Nem tudom segítette-e érdemben, de minden nap ittam grapefruit levet, amit grapefruit kivonattal támogattam meg. A grapefruit mag kivonata echinaceával, amit gyógyszertárakban és bioboltokban is lehet kapni, természetes virus és baktériumölő készítmény. Ami azonban a legfontosabb, hogy pihenjünk, ugyanakkor ha lehet a karantén alatt is menjünk ki a kertbe, ha tehetjük. A gyógyulás után pedig kezdjünk el mozogni, de csak nagyon óvatosan, az orvosok is erre figyelmeztetnek.

A 18 nap alatt viszont volt 3 nap, amikor semmit se aludtam, mert éreztem, hogy nehezebben kapom a levegőt, mintha kicsit égett volna a tüdőm, meg a légcsövem. Ráadásul a karantén időszak alatti kevés mozgástól vagy ki tudja mitől a bal térdhajlatomban fájdalom alakult ki, amely igen csak megijesztett, kínomban már mindenféle hülyeségre, többek között trombózisra is gondoltam. Egyébként a koronavírus sajnos okozhat trombózist, tudok olyan betegről, aki éppen ezért vérhígítót is adott be magának. 

42 éves férfi vagyok, nincs magas vérnyomásom, nem vagyok elhízva egyáltalán, sőt régebben rendszeressen sportoltam is. A leírtakból talán nem tűnik vészesnek az a tünetegyüttes amit átéltem, ugyanakkor el kell mondanom, hogy pszichikailag nagyon megviselt ez az alattomos vírus, ráadásul még mindig nem vagyok a régi formámban 3 héttel a megfertőződést követően. Az erő szintem koránt sem a régi, még mindig állandó fáradtsággal küzdök, valamint a krákogás és a minimálisan nehezített légzés sem tűnt el teljesen. Sajnos úgy néz ki, hogy a vírus második hulláma hazánkban elszabadult, így mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy zárt térben mindig viseljen maszkot, tartsa a biztonságos, legalább 1,5 méteres távolságot és gyakran fertőtlenítse a kezeit, mást úgy sem nagyon tehet. Egyébként amennyiben a véremben termelődött antitestek száma megengedi mindenképpen szeretnék plazmát adni, hiszen a súlyos állapotban lévő betegeknek ez lehet egyelőre az egyetlen ismert "mentsvára". Ha csak egy életet meg tudok menteni vele, már akkor megérte plazmát adni és mindenkit arra biztatok, aki átesett a koronavírus-fertőzésen, hogy hasonlóképpen járjon el. A vírus engem annak ellenére nagyon megviselt, hogy nem vagyok túl öreg és remélem semmilyen alapbetegségem sincs. A halálozási adatokból sajnos az is kiderül, hogy elsősorban az idősebb, 65 év felett korosztály van veszélyben és a statisztikát böngészve az is látszik, hogy több férfi hal meg koronavírus-fertőzés következtében, mint nő. 

Eddig is mindennél többre becsültem az életet és az egészséget, de megtanultam még valamit becsülni, az pedig az idő, hiszen ki tudja, hogy meddig élhetünk. Megtanultam jobban becsülni a napot, az órát a percet és a természet csodáit. Lehetsz te bármilyen szép, ügyes vagy gazdag, a vírus nem válogat, hiszen például az ismert időjós Barta Sylvia is megküzdött az egészségéért. De az Edda frontembere, Pataky Attila is elismerte, hogy vírustagadás helyett jobb lett volna egy kicsit kevésbé harsánynak lennie. Ez úton is remélem, hogy az Edda billentyűse, Gömöry Zsolt is teljesen felépül koronavírus betegségéből. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok első embere, Donald Trump elnök is megfertőződött a kórral. 

Én a magam részéről csak annyit mondanék, hogy nincs az a pénz, amennyiért újra csinálnám és reménykedem, hogy a fertőzésnek nem lesz semmilyen szövődménye. Csak remélni tudom, hogy a koronavírus elleni valamelyik vakcina mielőbb hatásos lesz és a teszteket követően egyszer és minden korra leszámolhatunk ezzel az alattomos kórral. Nagyon remélem ugyanakkor, hogy az ember ezek után belátja, hogy jobb nem háborgatni olyan területeket, ahol még nem járt, hiszen adott esetben világjárvány lehet a következménye, soha nem látott világméretű gazdasági károkkal a nyomában. És ne feledjük, ami nem öl meg, az megerősít!

SzM