Hszi egy hétfői értekezleten hangsúlyozta: Kínának nem mások utasítására, hanem saját maga érdekében kell megvalósítania a klímavédelmi célokat.

A kínai elnök 2020 szeptemberében az ENSZ Közgyűlésében jelentette be, hogy Kína 2030-ra kívánja elérni a szén-dioxid-kibocsátás mértékének csúcsát, majd 2060-ra a szénsemlegességet.

Hszi mindazonáltal hétfőn rámutatott: a kibocsátás csökkentése nem egyenlő a termelékenység visszafogásával - utalva arra a Kína több részén alkalmazott gyakorlatra, amely alapján a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos kvóták betartása érdekében a helyi hatóságok akár a termelés ideiglenes felfüggesztését is elrendelhetik. A kínai elnök ehelyett a zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó fejlesztéseket szorgalmazta, hangsúlyozva a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának korlátozását és a hidrogén illetve a megújuló energiák fejlesztését. Hozzátette továbbá: az egységes stratégia helyett az ország különböző tartományainak a rendelkezésre álló forrásoknak és ipari berendezkedésnek megfelelő klímavédelmi tervet kellene alkalmazniuk. Kína nyugati területei gazdagok megújuló energiaforrásokban, ám az energiafogyasztás túlnyomó része a sűrűn lakott, keleti országrészben történik.

A SCMP által megkérdezett kínai szakértő szerint Hszi kijelentéseivel rávilágított azokra a nehézségekre, amelyekkel Kína a klímavédelmi célok elérésében néz szembe. Jang Fu-csiang, a Peking Egyetem energiatudományi intézetének kutatója úgy fogalmazott: Kína szén-dioxid-kibocsátása egyelőre nem vált el a gazdasági fejlődéstől. Hozzátette: az említett elválás akkor történik majd, amikor Kína eléri a kibocsátás csúcsát. Jang becslése szerint Kína szén-dioxid-kibocsátása tavaly 4 százalékkal nőtt éves összevetésben a nagy energiaigényű iparágak fejlődése, a koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállás, valamint a megnövekedett kivitel következtében.