A bronzkorból származó, 3600 éves korong, amelyet a németországi Nebra közelében találtak, egyes tudósok szerint asztronómiai eszköz lehetett, mások szerint az égbolt legkorábbi ábrázolása. Az 1999-ben megtalált korongot azonban mindenképpen a 20. század legfontosabb régészeti leletei között tartják számon.

A kékeszöld patinájú Nebrai korong körülbelül 30 centiméter átmérőjű, arany színű díszítő szimbólumai a Napot, a Holdat, a csillagokat, a napfordulókat és más kozmikus jelenségeket ábrázolnak. Az UNESCO világemlékezet listáján is szereplő korong egyedülálló betekintést nyújt az emberiség korai égboltról szerzett ismereteibe. A lelet a hallei Őstörténeti Múzeum gyűjteményének része, és először fordul elő, hogy egy külföldi múzeumnak kölcsönadják. A londoni British Museumban a jövőre megnyíló Stonhenge-kiállításon szerepel majd.

A Stonehenge eredeti célja továbbra is rejtély, de a Kr. e. 2500 körül köralakban elrendezett kőtömbökből készített építmény a Nap mozgásához igazodik. A Napot és a napfordulókat a Nebrai korongon található szimbólumok is megjelenítik, és a szakértők úgy vélik, hogy a Nap központi szerepet játszott az észak-európai bronzkori vallásban. A korszak szakértője, Miranda Aldhouse-Green régészprofesszor szerint a Nebrai korongon található szimbólumok egy egész Európára kiterjedő hitrendszerre utalnak, amelyben az emberek az égboltot, a Napot és a Holdat imádták, és ennek jegyében készült építményeiket a napfelkeltéhez vagy a holdfelkeltéhez igazították.

A Nebrai korongot kardok, fejszék és más bronzkori tárgyak társaságában találták meg illegális kincsvadászok, és később egy rendőri akció során került elő.

A Stonhenge világa című kiállítás február 17. és július 17. között látogatható a British Museumban.