A megemlékezést megnyitó Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke úgy üdvözölte a nagypénteki megállapodást, mint amely "harmóniát teremtett az emberek között", hozzátéve, hogy a történelemben kevés ilyen példa volt "népek közötti békemegállapodásra".

"Az emberek élete Írországban a megállapodásnak köszönhetően megváltozott - mondta Metsola, hozzátéve, hogy az 1998-at megelőző években az Európai Parlament mindvégig platformot biztosított a békéhez vezető párbeszédhez.

Charles Michel, az uniós tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács elnöke szerint a nagypénteki megállapodás "olyan figyelemre méltó eredmény volt, amelyet kompromisszumtól nem ódzkodó, előrelátó vezetők irányítása alatt született". Mint mondta, a megállapodás az 1957-es római szerződést, az unió alapszerződését idézi, és emlékeztetett, hogy "a második világháború tragédiája arra ösztönözte az európaiakat, hogy egységes szellemben építsenek, és olyan határokat húzzanak, amelyek nem választanak szét." Hozzátette: e két történelmi eseményt ugyanaz az eszme, a sokszínűségben való egység jellemzi.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ünnepi beszédében elmondta: a nagypénteki megállapodás az együttműködés új korszakát nyitotta meg. Figyelmeztetett azonban, hogy "nem minden seb gyógyult be, és míg egy békeszerződést aláírni csupán egy tollvonás, a megbékélés az összes generáció munkája."

Véleménye szerint Nagy-Britannia döntése az Európai Unióból való kilépésről azzal fenyegetett, hogy a határellenőrzés visszatér az Ír-szigetre, ami a nagypénteki egyezmény aláásását indította volna el. Üdvözölte ugyanakkor, hogy Rishi Sunak brit miniszterelnök együttműködik az EU-val a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti kereskedelmi egyezmény, másnéven a windsori egyezmény kereteiben.

A parlamenti frakciók nevében felszólaló képviselők hangsúlyozták, hogy a nagypénteki egyezmény továbbra is elengedhetetlen az észak-írországi béke szempontjából. Megismételték, hogy a megállapodás központi szerepet játszik az EU-nak az Egyesült Királysággal a Brexit utáni kapcsolatról folytatott tárgyalásaiban, ahogyan az is, hogy megakadályozza egy fizikai határ létrejöttét az Ír-szigeten.

A nagypénteki megállapodást, más néven belfasti megállapodást 1998. április 10-én írta alá a brit és az ír kormány, majd ugyanezen év májusában népszavazáson erősítették meg Írországban és Észak-Írországban. A megállapodás decentralizált politikai hatalommegosztási struktúrákat hozott létre a katolikus nacionalisták és a Nagy-Britanniához hű, protestáns unionisták között, véget vetve azerőszakos északír konfliktus csaknem 30 éves időszakának.