A hatezer diák befogadására kialakított, hotani Csaojang iskola hatalmas udvara érkezésünkkor kong az ürességtől, amit kísérőink azzal magyaráznak, hogy épp órát tartanak. Az ablakokon át nem látható mozgás, a függönyök mindenhol behúzva, lámpafény nem szűrődik ki. Az ott töltött, mintegy egy órán keresztül csakis azokkal találkozunk, akikhez a látogatás szervezői kifejezetten odavisznek - egy folyosón néhány tanteremben órák zajlanak, az iskola udvarán pedig diákok fociznak.

A csoportunkat körbevezető tanár elmondja, hogy bár az oktatás hivatalos nyelve a kínai, de a tanárok magyarázhatnak ujgurul is. Heti három ujgur nyelvórát tartanak, ami a 7.-8. évfolyamon tanuló ujgur diákok számára kötelező - teszi hozzá.

Egy tanteremhez vezetnek minket, amelynek ajtaja mellett ujgur és kínai, kétnyelvű tábla áll "nemzetiségi nyelvoktatás tanterme" felirattal. A teremben éppen ujgur nyelvóra zajlik, amelyen mintegy 40 diák felelget kórusban a tanárnő kérdéseire. A táblán krétával írt ujgur szöveg, a tábla felett pedig kínai zászló, és Hszi Csin-ping kínai elnök 2014-es, Hszincsiangba tett látogatásakor készült fényképe látható, csapatnyi gyerek karéjában. A fotó a város több pontján köszön vissza óriásplakátokról, kivetítőkről.

A csaknem 27 hektáros, új komplexum 2020-ban nyílt meg, de az iskola már 40 éve működik - számol be kísérőnk. A főépület homlokzatán vörös írásjegyekből álló kínai felirat hirdeti: "embereket nevelünk a pártnak, tehetségeket képzünk az országnak".

Jóllehet, kísérőnktől megtudjuk, hogy a diákoknak napi három étkeztetést biztosítanak ingyenesen, az 1600 férőhelyes menzán nyoma sincs annak, hogy ott bárki megfordult volna előttünk. Az üveggel elválasztott ételkiadó pultok mögött sem konyhásokat, sem ételeket nem látni.

Egy tanteremben sorba elhelyezett asztaloknál ülve ujgur diákok készítenek ujgur nyelvű kalligráfiát, egy másik sorban pedig a kínai lakosság többségét alkotó, han nemzetiséghez tartozó diákok kínai írásjegyeket festenek.  Az egyik ujgur fiú kérdésünkre elmondja, hogy a kínai és az ujgur mellett angolt is tanul. Hogy bemutassa tudását, angolra vált, elmondja a nevét, hogy 15 éves, majd hozzáteszi: "I love my China" (Szeretem a Kínámat).

Az iskola folyosóján elhelyezett óriásplakátokon egyebek mellett a szocialista oktatás alapelvei, illetve a szocialista alapértékek olvashatóak kínaiul. Az egyik plakáton feltűnik a sarló-kalapácsos kommunista zászló.

Hszi Csin-ping néz le ránk a hszincsiangi látogatásakor készült fényképről egy kasgari óvoda homlokzatáról is. Az óriási plakát két ablaktáblát fed le. Az óvoda két emeletén sorakozó termek mindegyikében különféle foglalkozások zajlanak, az épület előtt elterülő udvaron szintén játszik egy csoport óvodás. A gyerekek zöme kínai feliratos pólót visel, melyen az áll: "Kína szeret téged".

A csoportunkat körbevezető, ujgur óvónő elmondása szerint az óvodában az ujgur és a kínai nyelvet is használják. Látogatásunkkor az egyik teremben ujgur táncot tanítanak a gyerekeknek, egy másikban pedig kínaiul énekelnek, az óvónő viszont ujgur nyelven beszél a csoporthoz.

Hszincsiangban a kínai nyelvhasználat sem ugyanolyan, mint máshol. A helyiekkel beszélgetve a kínaiul nyilatkozó ujgurok a mandarin nyelvre jellemzően nem a Kína többi részén használt "putunghua" (szó szerint: köznyelv) kifejezéssel, hanem a kuojü (nemzeti nyelv) szóval utaltak.

Jüan Csung-zsuj, a Pekingi Nyelv- és Kultúrszövetség korábbi elnöke egy 2008-as cikkében levezette, hogy bár a huszadik század elején, nagyjából egy időben megjelenő kuojü (nemzeti nyelv) és a putunghua (köznyelv) kifejezés eredetileg enyhén eltérő jelentéssel bírt, a későbbiekben egyaránt a mandarin kínai nyelvet jelölték.

Csou Jo-kuang kínai nyelvész, akit a pinjin - a kínai írásjegyek latin betűs átírása - megalkotójaként tartanak számon, a putunghuát, mint a han kínaiak közös nyelvét, a kuojüt pedig mint a kínai nép egészének közös nyelvét definiálta. A Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulását követően azonban a putunghua kifejezés az ország szárazföldi részén fokozatosan kiszorította a kuojüt, amelyet mára leginkább Tajvanon használnak a mandarin kínai nyelv megfelelőjeként. Egy másik nyelvhasználatbeli különbség, hogy Hszincsiangban - amelynek a kínai neve egyébként "új határvidéket" jelent, - Kína többi részére, mint "nejti", vagyis "belterület" utalnak kínaiul. Ezt az elkülönítést Kína egyéb részein nem hallani, másutt csupán a kínai szárazföldet (kínaiul: talu) elsősorban Hongkongtól és Makaótól elválasztó elnevezését alkalmazzák rendszeresen.