Az államfő az erről szóló nyilatkozatot délután személyesen adta át Maurice Audin 87 éves özvegyének és bejelentette, hogy "megnyílnak az eltűnt francia és algériai katonákról és civilekről szóló archívumok".
A Le Monde című napilap történelmi gesztusnak nevezte az államfő lépését, s azt Jacques Chirac 1995-ben elhangzott beszédéhez hasonlította, amelyben az akkori köztársasági elnök elismerte a francia állam felelősségét a zsidók deportálásában.
Maurice Audint, az algériai függetlenséget támogató kommunista aktivistát 1957. június 11-én tartóztatta le algíri otthonában a francia hadsereg azzal a váddal, hogy az algériai kommunista pár fegyveres csoportjának tagjainak biztosít szállást. A 25 éves matematikust egy helyi épületben többször megkínozták, feleségét pedig tíz nappal később arról tájékoztatták hivatalosan, hogy a férje egy átszállítás közben megszökött. Ez volt a hivatalos álláspont egészen addig, amíg Francois Hollande előző államfő 2014-ben elismerte, hogy "Maurice Audin nem szökött meg, hanem a fogva tartása közben meghalt".
A francia kormány képviselői és az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának meghatalmazottai 1962. március 18-án írták alá az eviani megállapodásokat, amelyek véget vetettek Franciaország 132 éves algériai gyarmati uralmának és a hét és fél éve folyó, kegyetlen és véres algériai függetlenségi háborúnak.
A franciák 78 százaléka 1962-ben népszavazáson mondta ki az algériaiak önrendelkezési jogát, a francia iskolákban 1983 óta tanítják "az algériai háború" történetét, de a francia nemzetgyűlés csak 1999-ben ismerte el, hogy Algériában "háború" és nem "rendfenntartás" történt. Azóta egyre több a gesztusjellegű
megemlékezés Franciaországban a 400 ezer besorozott katona előtti tisztelgéstől az 1961-ben Párizsban lemészárolt algériai tüntetők tiszteletére állított emléktábla 2001-es felavatásáig. A megbékélés időszaka azonban még nem jött el teljesen, miután az algériai háború a mai napig megosztja a francia társadalmat.
Az áldozatok számát illetően nincs közmegegyezés: az algériai történészek szerint az ötvenes években 9 milliós lakosú országban mintegy másfél millióan vesztették életüket a hét és fél évig tartó harcokban, a francia történészek szerint viszont a konfliktusnak csupán 400 ezer áldozata volt.
Azzal, hogy Emmanuel Macron hivatalosan elismerte, hogy a francia hadsereg rendszeresen alkalmazott kínzásokat az ellenségeivel szemben a háborúban, feltehetően megnyílik az út az áldozatok pontos számnak megállapításához, valamint a a szélesebb körű elismeréshez és megemlékezésekhez.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!