A legfőbb közjogi méltóságok részvételével tartott emlékülésen a Bundestag elnöke rámutatott, hogy 2021 kiemelkedően fontos év a németországi zsidóság történetében, mert az írásos emlékek alapján legalább 1700 éve, 321 óta élnek zsidók a mai Németország területén.

Ez a tizenhét évszázad "az ellentétek története", egyes időszakait a tolerancia, másokat a kirekesztés jellemezte. Voltak korszakok, amelyekben a hazájukért dolgozó, alkotó és harcoló németországi zsidók nagy sikereket értek el a művészet és a kultúra, és tudomány és a gazdaság területén, és ugyanennek a történetnek a része a holokauszt, amelynek traumájától 76 év után is szenvednek a túlélők, illetve az áldozatok és a túlélők hozzátartozói és leszármazottai.

Wolfgang Schäuble országa szégyenének nevezte, hogy a bevándorlás évtizedei után a németországi zsidók ismét a távozás gondolatával foglalkoznak az ellenük irányuló gyűlölet erősödése miatt.

Mint mondta, letaglózó felismerés, mégis szembe kell nézni vele, hogy az utóbbi évtizedekben kifejlődött emlékezetkultúra nem ad védettséget a történelmi tények kiforgatása és tagadása, és az antiszemitizmus és a rasszizmus új, összeesküvés-elméletekben, iskolák udvarán és online fórumokon terjedő formái ellen.

Ezért meg kell újítani és át kell adni a fiatal nemzedékeknek a holokausztra mint a náci Németországnak az egész emberiség elleni bűnére emlékezés kultúráját - húzta alá a Bundestag elnöke.

A Bundestagban 25. alkalommal tartottak emlékülést a náci diktatúra áldozatainak tiszteletére. Az 1996 óta kialakult hagyományoknak megfelelően az emlékülésen egy túlélő, szemtanú is beszédet mondott. Ezúttal az 1932-ben Münchenben született Charlotte Knobloch, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának (ZdJ) volt elnöke, aki a többi között elmondta: köztiszteletben álló ügyvéd édesapját az első világháborúban szerzett kitüntetése sem mentette meg a zsidó mivolta miatti megaláztatástól, foglalkozási tilalomtól, vagyonelkobzástól, meghurcolástól, mégis a Németország iránti szeretetet nevelte belé, ezért soha nem is hagyta el a hazáját.

Hozzátette, hogy a második világháború utáni Németországban sikerült "a történelem romjain" felépíteni egy ellenállóképes és a szabadságra alapuló demokráciát, de a zsidók elleni gyűlölet ismét erősödik, és az antiszemitizmus és a rasszizmus egyre inkább "szalonképes".

Aláhúzta, hogy a szélsőjobb jelenti a legnagyobb veszélyt a németországi zsidóságra. Ugyanakkor az ország büszke lehet a múlt bűneitől mentes fiatalokra, akik kiállnak a demokrácia és a szabadság mellett, és "bátran és szenvedélyesen vállalják a jelen és a jövő alakításának felelősségét". Ezzel összefüggésben a parlamenti patkó jobboldalán helyet foglaló frakciónak, a szociáldemokratákkal (SPD) kormányzó jobbközép CDU/CSU pártszövetségtől jobbra álló ellenzéki Alternatíva Németországnak (AFD) képviselőcsoportjának címezve megjegyezte: "a plénum jobbszélén" lévőknek tudomásul kell venniük, hogy "harcukat 76 éve elveszítették".

Ugyancsak az AfD politikájára utalva kijelentette, hogy a holokauszt jelentőségét kicsinyíti, aki a nácik terrorjához hasonlítja a koronavírus-járvány miatti korlátozásokat.

A Bundestag emléküléseinek történetében új elemként az idén a fiatal nemzedékek egy képviselője is felszólalhatott. Egy Ukrajnában született 33 éves közíró, politikus, Marina Weisband mondott ünnepi beszédet, aki ötéves korában került Németországba, mert családja a zsidóellenesség erősödésétől tartva kivándorolt hazájából. A többi között arról szólt, hogy a mai németországi zsidó közösségek tagjainak ugyan több mint 90 százaléka a volt Szovjetunió területéről származik, mégis igen sokszínűek ezek a közösségek. Az viszont közös bennük, hogy a többségi társadalomról szerzett jó tapasztalatokkal együtt is állandó óvatosságra és rejtőzködésre kényszerülnek. Ezt jelzi például, hogy még a zsidó óvodákra is fegyveres őrök vigyáznak.

A jelenkori németországi zsidó élet csupa ellentmondás, egyszerre jellemzi a befogadás és a félelem. A fiatalok pedig nehéz feladat előtt állnak, mert egyre kevesebben élnek a holokauszt szemtanúi közül, így nekik kell "valahogy továbbvinni és életben tartani" a vészkorszak emlékét, "de úgy, hogy ne redukálódjanak élő emlékművé" - mondta Martina Weisband.

Az auschwitzi haláltábort 1945. január 27-én szabadították fel a szovjet Vörös Hadsereg katonái, ennek emlékére az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az egyhangúlag elfogadott ENSZ-határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.