Az elnök szerint a száz éve hatályba lépett, a hagyományok folytonosságát a pluralizmus elvével ötvöző alkotmány nemcsak az egységes román nemzetállam létrehozását, hanem egy befogadó demokrácia feltételeinek kialakítását is célozta: elismerte és védte minden román alapjogait, "etnikai származásától, anyanyelvétől és vallásától függetlenül".

Klaus Iohannis szerint az 1923-as alaptörvény a liberális alkotmányosság elveit - a hatalmi ágak szétválasztását, a törvények alkotmányossági kontrollját - honosította meg, és megerősítette Románia "természetes együvé tartozását" a nyugati demokráciák jogi és politikai közösségével. Az elnök ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a legkorszerűbb alkotmány sem állhatja egymaga útját az önkénynek és diktatúrának - a demokratikus értékek, Románia európai elkötelezettségének megőrzése a polgárok és az állam intézményeinek közös feladata.

A román alkotmánybíróság által kezdeményezett megemlékezésen többek között Nicolae Ciuca miniszterelnök, Alina Gheorghiu és Marcel Ciolacu, a kétkamarás parlament házelnökei, és Daniel ortodox pátriárka is méltatta a történelmi esemény jelentőségét.

A román fejedelemségek - Moldva és Havasalföld - 1859-es egyesülése nyomán létrejött, 1877-ben függetlenné vált, 1881-től kezdődően királyságként elismert, az első világháborút a győztes hatalmak oldalán befejező, területét megkétszerező Románia parlamentje 1923-ban dolgozta ki új alaptörvényét, amelyet 1923. március 28-án hirdetett ki I. Ferdinánd király. Nagy-Románia alkotmánya II. Károly 1938-ban bevezetett királyi diktatúrájáig volt hatályos. A kommunista hatalomátvétel után 1947-ben lépett hatályba a Román Népköztársaság, majd 1965-ben a Román Szocialista Köztársaság alkotmánya.

A kommunista diktatúra után alakult alkotmányozó nemzetgyűlés - a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa - által kidolgozott, 1991-ben népszavazással megerősített - a NATO- és EU-csatlakozás miatt 2003-ban módosított -, jelenleg is hatályos alaptörvény egyik fő ihletforrása volt az 1923-ban elfogadott román alkotmány.