A 42 oldalas, hat szakaszból és 76 pontból álló dokumentum útitervként szolgál az orosz külügyminisztérium és más tárcák számára az elkövetkező évekre a nemzetközi tevékenység kiemelt területei és célkitűzései tekintetében.

A koncepció értelmében az orosz külpolitika fő irányait az orosz elnök határozza meg és képviseli a nemzetközi kapcsolatokban. A dokumentum Oroszországot "sajátos ország-civilizációként" határozza meg, amely nagykiterjedésű eurázsiai és euro-csendes-óceáni hatalom, az "orosz világ" védőbástyája, amely egyedülálló szerepet játszik a globális erőegyensúly fenntartásában és az emberiség békés fejlődésének biztosításában.

Oroszországnak a többi államhoz való viszonyát a politikájuk - konstruktív, semleges vagy barátságtalan - jellege határozza meg. A dokumentum leszögezte, hogy az ország, tekintettel a második világháborúban aratott győzelemhez való döntő hozzájárulására, a globális fejlődés egyik szuverén központja.

Oroszország a fegyveres erőit felhasználhatja saját vagy szövetségeseinek védelmére vagy arra, hogy elejét vegye megtámadásuknak, a nemzetközi jog elveivel és normáival összhangban. Moszkva arra törekszik, hogy a biztonságot minden állam számára egyformán biztosítsák, de csak a kölcsönösség elve alapján.

A dokumentum leszögezte, hogy Moszkva ki fogja vizsgálni a biológiai és toxinfegyver-fejlesztés feltételezett eseteit. Oroszország ellen fog állni az ENSZ Alapokmányában rögzített nemzetközi jogi elvek önkényes értelmezésére irányuló kísérleteknek.

A szerzők kilátásba helyezték, hogy Moszkva figyelmet fog fordítani a barátságtalan európai és NATO-államokból eredő biztonsági fenyegetések semlegesítésére, a regionális biztonság megerősítése érdekében pedig fejleszteni fogja a katonai és haditechnikai együttműködést szövetségeseivel.

Oroszország olyan nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítésére törekszik, amely megvédi valamennyi állam identitását és egyenlő fejlődési feltételeit, és kiszélesíti a fejlődő országok részvételét a világgazdaságban. Moszkva támogatja az egyetemes és hagyományos szellemi és erkölcsi értékek védelmére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, valamint azt, hogy a nemzetközi jog a többpólusú világ realitásainak figyelembe vételével fejlődjön.

Moszkva humanitárius politikájának prioritásaként határozta meg a ruszofóbia elleni fellépést, az orosz nyelv, kultúra, sport és az orosz ortodox egyház védelmét, valamint "a történelmi igazságért folytatott küzdelmet", továbbá megkülönböztetett figyelmet fordít a média szabályozását és védelmét szolgáló nemzetközi mechanizmusok javítására. A dokumentum szerint a bizalomhiány közepette lecsökkent a diplomácia hatékonysága.

Oroszország a koncepció értelmében nem tekinti magát a Nyugat ellenségének, nem fogja elszigetelni magát tőle, és arra számít, hogy nyugati országok felismerik a Moszkvával szembeni konfliktus hiábavalóságát, és elfogadják el a multipolaritást. Ugyanakkor Oroszország prioritása az lesz, hogy felszámolja az Egyesült Államok és más "barátságtalan" államok "dominanciájának maradványait" a világ ügyeiben, csökkentve számukra az arra való lehetőséget, hogy visszaéljenek a gazdasági pozíciójukkal, és megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy az országok lemondjanak neokolonialista és hegemón törekvéseiről.

A dokumentum szerint Washington irányvonala nagy kockázatot jelent mind Oroszország, mind a világ biztonságára, a békéjére és az egész emberiség méltányos fejlődésére. A szerzők úgy vélekedtek, hogy az oroszellenes politikáról való lemondás és az Egyesült Államoktól való függetlenedés kedvezően hatással lenne Európa biztonságára és jólétére. A koncepció az orosz-amerikai kapcsolatok alakulását attól tette függővé, hogy Washington mennyire hajlandó lemondani az erőalapú dominanciájáról, az "angolszász" államokhoz fűződő kapcsolatokét pedig attól, hogy hajlandóak-e feladni oroszellenes politikájukat.

A dokumentum Oroszország "21. századi zászlóshajó-projektjeként" nevezte meg, hogy Eurázsia a béke, a stabilitás, a bizalom és a jólét térségévé váljon, fő céljaként a "közeli külföldön" pedig a régiónak a béke, a jószomszédság és a jólét övezetévé átalakítását. Különösen fontosnak nevezte a baráti globális hatalmi központokkal - Indiával és Kínával - fenntartott kapcsolatok elmélyítését, továbbá annak elősegítését, hogy Afrika a világ fejlődésének befolyásos központjává váljon, valamint a Latin-Amerikával folyó együttműködés javítását.

Támogatásáról biztosította a Sanghaji Együttműködés Szervezet, a BRICS, a FÁK és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) szerepének növelését. Egyebek között azt is leszögezték a koncepció tézisei között, hogy Moszkva ellenzi a megosztás politikáját az ázsiai-csendes-óceáni térségben, a nemzetközi kérdések békés megoldására törekszik az Északi-sarkvidéken, és érdekelt abban, hogy az Antarktisz demilitarizált békeövezetként maradjon meg. Oroszország biztosítani fogja érdekeit az óceánokon, a világűrben és a légtérben.

A gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a dokumentum egyebek között kifejezte Moszkva szándékát arra, hogy a semleges politikát folytató államok felé történő átirányítással növelje nem energetikai exportját, hozzájáruljon ahhoz, hogy a monetáris és pénzügyi rendszert hozzáigazítsák a többpólusú világ realitásaihoz, valamint javítsa az orosz cégek, befektetések és áruk számára a globális piacokhoz való hozzáférés feltételeit.