Emlékeztetett arra, hogy semmi nem tiltja a tengeralattjárók és hadihajók nemzetközi vizeken való haladását. Felhívta a részvevőket: számolják ki, hogy mennyi idő alatt éri el a célját a hangsebesség kilencszeresével haladó, tengeri állomásoztatású Cirkon rakéta - amelynek kifejlesztéséről a nap folyamán korábban elmondott évértékelő beszédében tett említést (9 Mach óránként 11025,4 kilométeres, másodpercenként pedig 3,0627 kilométeres sebességet jelent.)

Fejtegetésében az orosz elnök utalt arra, hogy az Európába telepítendő közepes hatótávolságú rakéták repülési ideje ugyan Moszkváig 10-12 percre rövidülne le, de úgy vélekedett, hogy a fejlesztés alatt álló orosz fegyverek lehetőségei miatt az összehasonlítás ma még nem az Oroszország számára "fenyegetést jelentő központoknak" kedvezne. Mint mondta, erre gondolt, amikor évértékelőjében arra szólította fel az amerikai szakembereket, hogy számoljanak az orosz eszközök hatótávolságával és sebességével, mielőtt döntenének.

Szavai szerint világos, hogy a Georgiába vagy Ukrajnába telepítendő rakéták sem jelentenének "nagy nyereséget a számukra".

Putyin a nap folyamán korábban, az orosz parlament két háza előtt elmondott évértékelő beszédében arra figyelmeztetett, hogy az amerikai közepes hatótávolságú rakéták európai szárazföldi telepítése esetén Oroszország nemcsak az azokat az országokat fogja célba venni, amelyek befogadják ezeket az eszközöket, hanem magát az Egyesült Államokat is.

Az orosz elnök az újságírókhoz szólva ugyanakkor úgy vélekedett, hogy nem kell tartani egy újabb kubai rakétaválságtól, mert egészében véve rendszeresek és nem rosszak az orosz és az amerikai hadsereg közötti munkakapcsolatok, például Szíriában. Elismerte, hogy felmerülnek ugyan problémák, amelyeket szerinte az amerikai fél okoz, de megvannak a mechanizmusok és az eszközök ezek közös feldolgozásához.

Mint mondta, most nem két rendszer áll szemben egymással, mint a hidegháború idején. Úgy vélekedett, hogy noha a két ország eltérően közelíti meg a problémákat, és kölcsönös kifogásaik vannak egymással szemben, "az nem ok arra" hogy az ügyet a karibi válság szintjéig fokozzák.

Az évértékelőjére visszautalva hangsúlyozta, hogy Oroszország ezt nem akarja, de "ha odaát valaki ezt akarja, akkor tessék, ma megmondtam, hogy mi lesz". Tavalyi, hasonló beszédének a védelemmel foglalkozó részéről szólva - amelyben először jelentette be egy sor csúcstechnológiát képviselő fegyver kifejlesztését - azt mondta, hogy az a katonai kiadások csökkentése miatt aggódó orosz lakosság megnyugtatását célozta. Hozzátette, hogy az új katonai eszközök egyúttal választ adnak az amerikaiaknak a szárazföldi telepítésű, közepes és rövid hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről megkötött INF-szerződésből való kilépésére is.

Putyin a beszélgetésen azt is állította, hogy elméletileg fennáll Oroszország világhálóról történő lekapcsolásának veszélye, ezért erre Moszkvának fel kell készülnie. Úgy vélekedett, hogy egy ilyen lépés Oroszország vetélytársainak is "kolosszális veszteségeket" okozna, ezért százszor is meggondolnák, hogy ilyet tegyenek.

A karibi válság 1962-ben robbant ki, amikor a Szovjetunió atomrakétákat telepített Kubába, amelyek felfedezése után az amerikai flotta blokádot vont a szigetország köré. Az invázióval és nukleáris háborúval fenyegető krízis közepette Nyikita Hruscsov szovjet vezető ajánlatot tett John F. Kennedy amerikai elnöknek: visszavonja rakétáit Kubából, ha az Egyesült Államok ígéretet tesz arra, hogy sohasem támadja meg Kubát, és kivonja Törökországba telepített rakétáit. A krízist tovább élezte, hogy a sziget felett lelőttek egy U-2-es kémrepülőgépet. Végül Kennedy elfogadta az ajánlatot, Törökországból az amerikaiak, Kubából pedig a szovjetek kivonták rakétáikat.