A közgazdász végzettségű politikusnő a legnagyobb kormánypárt, a Robert Fico vezette Irány - Szociáldemokrácia fiatalabb, feltörekvő nemzedékének képviselője, először több mint tíz éve került a belügyminisztériumba, ahol azóta több különböző poszton dolgozott. Saková a 2016-os parlamenti választások után lett belügyi államtitkár, arca ezt követően vált ismertté. A pozsonyi sajtó a márciusban lemondani kényszerült korábbi tárcavezető, Robert Kalinák jobb kezének tartja.

Sakovát - aki a tisztséget csupán néhány hétig betöltő, posztjáról a múlt héten lemondott Tomás Druckert váltja a tárca élén - előreláthatóan csütörtökön nevezi ki Andrej Kiska, államfő. Erre maga a tárca leendő vezetője tett utalást, miután kedden délután fogadta őt az elnök, akinek egyébként a szlovák szabályozás szerint alkotmányos kötelessége a lecserélt miniszter helyére nevezett új tárcavezető kinevezése.

A szlovák belpolitikai válságban kiemelt jelentőséggel megjelenő belügyi tárca leendő vezetőjét, Robert Fico kedden professzionális választásként jellemezte, olyan személyként, aki tapasztalataiból adódóan képes lesz a tárca vezetésére. Fico megismételte azt az egy nappal korábban tett kijelentését is, hogy a legerősebb kormánypártnak áll jogában, hogy vezetőket válasszon a hozzá tartozó tárcák élére, s aki kétségbe vonja ezt a folyamatot az a demokrácia alapjait tagadja meg. Ezzel a volt kormányfő arra célzott, hogy a napokban több különböző "civil aktivista" is ajánlásokat tett arra vonatkozóan, hogy az új tárcavezetőt nem Ficóék pártjának kellene jelölnie.

Saková jelölését a pozsonyi parlament két legnagyobb ellenzéki pártja, a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) illetve az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) nevet viselő csoportosulás nemtetszéssel fogadta. Az SaS szerint Saková nevezésével a kormánypárt "cinikusan az elégedetlen polgárok arcába vigyorgott", az OLaNO pedig "az igazságszolgáltatást ért rossz hírnek" minősítette a jelölést.

Szlovákiában két hónapja - változó intenzitással folyó - belpolitikai válsághoz vezetett, hogy február végén meggyilkolva találtak egy fiatal szlovák tényfeltáró, főként adócsalási ügyekkel foglalkozó újságírót, Ján Kuciakot és barátnőjét. Kuciakot a rendőrség feltételezése szerint munkájával összefüggésben, megrendelésre ölhették meg. Az újságíró-gyilkosság miatt az országban a rendszerváltozás óta példátlan nagyságú tüntetések kezdődtek, előbb az ügy kivizsgálását követelve, majd kormányellenes jelszavakkal.

Robert Fico akkori kormányfő az újságíró-gyilkosság után történteket külföldről irányított destabilizációs kísérletnek minősítette, de a válság hatására később több miniszteréhez - köztük Robert Kalinák belügyminiszterhez - hasonlóan távozni kényszerült. A kabinet széleskörű átalakításon esett át, az új miniszterelnököt, Peter Pellegrinit március végén nevezték ki. Ez a kabinet sem bizonyult sokáig stabilnak, a folytatódó tüntetések hatására belügyminisztere - Tomás Drucker - néhány hét után lemondott, másnap pedig bejelentették, hogy Tibor Gaspar országos rendőrfőkapitány május végén távozik tisztségéből. A főkapitány távozása az előző hetek tüntetéseinek egyik fő követelése volt.