A drámát a magyarországi szovjet megszállás 60. évfordulójának előestéjén mutatta be a beregszászi társulat, így emlékezve az ellenállókra, "megmutatva a hazugságnak azokat a nyomorító lelki technikáit, amelyekkel az ellenállást az emberek szívében is, elméjében is meg akarták törni" - áll a darab ismertetőjében.

Zelei Miklós a bemutató után az MTI-nek elmondta: az előadásra egyszer csak elkezdett özönleni a közönség, és amikor megtelt a nézőtér, még egy teljes pótszéksort kellett behozni a színházterembe. A darab teltházzal ment, nagyon jó előadás volt - mondta a szerző.

Berettyán Nándor az ősbemutató után elmondta: az előadás összességében úgy sikerült, ahogy elképzelte.

Mint mondta, mindössze három hétig próbálták a darabot, de ezalatt nagyon intenzíven együtt tudott lenni a társulat. A rövid idő ellenére kifejezetten jó hangulatú, nyugodt próbafolyamat volt - tette hozzá.

Az 1957-ben és a rendszerváltás idején játszódó szerelmi történetről szólva az előadás fiatal rendezője kitért arra, hogy ő nem élt abban a korban, amelyben a darab játszódik. Hozzátette: reméli, hogy ez jótékony távolságot tud adni a történetnek. Arról beszélt, hogy 1956 évfordulója alkalmából a nemzet újra átgondolja a múltját, ezt az emléket. "Úgy gondolom, hogy a mi rendszerváltás óta meglévő szabadságunk, függetlenségünk '56-ban gyökerezik" - mondta, hozzátéve: hogy a darab színpadra állításakor az érdekelte, hogy "ezzel az emlékkel és ezzel a hagyatékkal, ami félszázaddal mögöttünk van már, mit tudunk kezdeni, hova tudjuk formálni, alakítani".

A történet Budapesten játszódik 1957-ben és a rendszerváltozás idején. Az író két helyszínt választott a darabhoz, az egyik Csepel, a másik Újpest. Mint mondta, a fiú csepeli, a lány újpesti, mindketten munkások, a történet arról szól, hogyan bánik el velük a rendszer, hogyan keríti kézre azt a naiv kamaszlányt, aki még inkább a gyerekvilághoz, mint a felnőttekéhez tartozik. "Ennek a lelki kézre kerítésnek a története a darab, s annak, hogy miképpen +fáradoztak+ a félelem kultúrájának megteremtéséért" - fogalmazott korábban a szerző.

Berettyán Nándor elmondta: az előadás úgy indul és úgy is végződik, mintha egy emlékműsor lenne. Mint mondta, 1956-ban fiatalok, diákok, szerelmesek, ifjú egészséges emberekek életüket áldozták fel az országért, a hazáért. Egyrészt hálát érez irántuk, másrészt felteszi magának a kérdést, hogy ma bárki meg tudná-e hozni ezt az áldozatot. "Emberek százai haltak meg, és vették a vállukra az egész ország sorsát. Ezt a tettet ki tudná ma felvállalni? Ezzel a kérdéssel foglalkozni számomra is nagyon izgalmas volt" - fogalmazott.

Berettyán Nándor, aki a Kaposvári Egyetem hallgatója - Vidnyánszky Attila ötödéves színművész-osztályában tanul - elmondta: az egyetemen rendezett már, de ez az első komoly munkája.

A Hubertusz című előadást november 16-án, december 13-án is játsszák Beregszászon. Január 22-én, a magyar kultúra napján Ungváron, a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban adják elő, a budapesti közönség pedig jövőre láthatja a produkciót.

A sokszereplős előadásban a Vidnyánszky Attila alapította beregszászi társulat színészei több figurát is megformálnak. A főbb szerepeket Ferenczi Attila, Balogh Mariann, Kacsur András és Szabó Imre alakítja. A darab díszlete Sebők Júlia munkája, az előadás producere Szabó Ágnes.