Az együttes közleménye idézi Mihályi Gábort, a társulat vezetőjét, az előadás rendező-koreográfusát, aki szerint Rábai Miklós kitartó munkájával, koncepciózus alkotóként néhány év alatt világsikerre vezette társulatát. "Az előadás az ő szellemiségének állít emléket, kitérve azokra az alkotói dilemmákra is, miként teremthetett egy új, máig élő műfajt."

A diktatúra éveiben, 1951-ben Rábai Miklósnak meg kellett küzdenie az akkori politikai elvárásokkal, de meg kellett felelnie a saját maga erkölcsi és morális elvárásainak is. Az alkotók az előadásban a tánc, a vizualitás, a zene és a próza egységére törekszenek, amelynek nyomán a néző teljes képet kaphat az alapító művészetéről és magáról az akkori korról is - mutatnak rá a közleményben.

Az előadás első részében az alapító életművének, zenei világának legérdekesebb elemeit dolgozta fel Gera Gábor zeneszerző, és ezekhez a megoldásokhoz társulnak a Rábai-koreográfiák. Megjelennek a néptáncban meghatározó gyűjtések is, amelyek az alapító idejében még gyerekcipőben jártak, hiszen csak másfél évtizeddel később, Martin György kezdte el a szisztematikus terepmunkákat. A bemutató megálmodói ezeket a gyűjtéseket a második tételbe emelték be, reflektálva egyúttal az együttes Akkor és most című sorozatára is.

A színpadon felvillannak a külföldi sikerek is különleges formában. A közönség képzeletben eljuthat Londonba, Párizsba, Olaszországba, Japánba és Brazíliába is. Az időutazásokhoz életképek társulnak, ezeket sanzonokkal színesítik, de Verdi Traviatájából is elhangzik egy részlet. Az eseményeket egy kritikus, egy könyvtáros és egy táncos narrálja, a darab prózai szereplőinek köszönhetően pedig Rábai Miklós is megjelenik majd.