A március végéig nyitva tartó kiállítás középpontjában a 2015-ben elhunyt művész Csíksomlyói imatextil című utolsó munkája áll, amelyet egy 2014-es pünkösdi zarándoklaton tapasztalt Szűz Mária-jelenés ihletett. Emellett textilből mintázott székelykapuk, a Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére készített emléktextil, fejfák, textilszobrok és absztrakt alkotások is láthatók a tárlaton.

A magyar textilművészet világszínvonalú - hangoztatta a szerdai megnyitón a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke. Fekete György kiemelte: a művészeti ág nemzetközi híre az alkotók sokféle karakterének is köszönhető.

Felidézve Kubinyi Anna életútját, elmondta: művészeti tanulmányait tizennégy évesen kezdte a szegedi művészeti gimnázium kerámia szakán, majd az Iparművészeti Főiskolára szóló felvételi papíjai véletlenül a textil tanszékre kerültek, így gobelin szakon kezdte meg tanulmányait.

"Ezt a tévedést ma már predesztinációnak tartom: a textil, a szövés életelememmé vált" - idézte a művész szavait az MMA elnöke, hozzátéve, miután Kubinyi Anna 1976-ban lediplomázott, kialakult jellegzetes technikája, a textilrelief vagy textilplasztika, amely a gobelintechnikából indul ki, viszont az alapanyaga vastagabb és egyenetlenebb.

Fekete György elmondta, hogy Kubinyi Anna 10 évig élt Franciaországban, ahonnan a nagyon erős honvágy, identitástudata miatt tért vissza Magyarországra, ahol a gyökerek keresésére indult Erdély és a Székelyföld felé.

Kubinyi Anna 2002-ben járt először Erdélyben, és az ott látott élő hagyomány, az ősi magyar motívumkincs, különösen a székelykapuk meghatározó élményt jelentettek számára. A székelység történelmi múltjába, művészi motívumvilágába való elmélyülése során egyenes út vezetett Körösi Csoma Sándor alakjához, a legnagyobb székely magyarhoz.

Kubinyi Adrienn, a művész lánya hangsúlyozta: a Vigadóban megrendezett emlékkiállítással édesanyja egyik utolsó kívánsága vált valóra többek között a Nemzeti Kulturális Alap, az MMA és a Béres Alapítvány támogatásának köszönhetően.

Kubinyi Anna 1949. február 10-én született Makón. Munkásságát 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjjal, 2010-ben Prima Primissima díjjal, 2013-ban Kossuth- és Szervátiusz-díjjal ismerték el. Hatvanhat évesen, 2015. március 27-én hunyt el Budapesten.