Fekete Rajmund annak kapcsán nyilatkozott telefonon, hogy Lettország fővárosában, Rigában a Lett Megszállási Múzeum konferenciáján egyedüli magyarországi meghívottként tartott előadást a témában.

Ismertetése szerint A kollaboráció és ellenállás a totális diktatúrák árnyékában elnevezésű tanácskozáson Észtországból, Lettországból, Lengyelországból és Németországból vettek részt kutatók.

Mint kifejtette, a közép- és kelet-európai térség országai egyedülállók abban a tekintetben, hogy mindkét totális diktatúrát, a nácizmust és a kommunizmust, valamint az azokkal járó népirtást és terrort is megtapasztalták 1939-től 1991-ig. Ezen országok elveszítették szuverenitásukat, lakosságukat elnyomták, kizsákmányolták, a totális hatalom faji vagy éppen osztályalapon "válogatott barát és ellenség között" - mondta.

Fekete Rajmund szavai szerint a rigai konferencia is megmutatta, hogy ugyanakkor e közös történelmi tapasztalat növeli az érintett országok közötti megértés esélyét és az összetartozás tudatát.

Elmondta, előadásában a vallás és a kommunizmus viszonyát járta körül, majd megjegyezte, a jelenben is olyan aggasztó trendek kezdenek gyökeret verni, amelyek a kommunizmusban voltak divatosak. "Az Istenbe vetett hit nevetséges, a nemzet meghaladott, a történelem befejezett, a család elhanyagolható, a nemek pedig csereszabatosak" - sorolta ezeket.

Úgy vélte: ezek a trendek ugyanúgy az identitás újraértelmezésére tett kísérletek, "mint ahogy azt tette anno maga a kommunizmus is", amely "új identitást, új embert ígért".

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kommunizmus magát az egyetlen, igaz és megkérdőjelezhetetlen hit letéteményeseként tüntette fel. Ezen a ponton Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészt, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját idézve arról beszélt, hogy "a kommunizmus is vallás volt, amelynek volt bibliája: Marx Tőkéje; szent szövegei: Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao írásai, katekizmusa: a Kommunista kiáltvány".

Fekete Rajmund úgy folytatta: a kommunizmus az egyházakat, a hívőket, a papokat és lelkészeket üldözte, megtörte és ellehetetlenítette, azért hogy "a végén teljesen megsemmisíthesse". Elmondása szerint elődásában bemutatta, a kommunista diktatúra óriási erőket mozgósított azért, hogy megtörje Mindszenty Józsefet, de ez nem sikerült.

"Mindszenty József annak ellenére vált Magyarország lelkiismeretévé, hogy óriási szenvedéseket kellett átélnie" - fogalmazott, hozzátéve: a hercegprímás mártíromsága azt bizonyítja, hogy a vallásellenesség előbb-utóbb emberellenességgé fog válni.

Egyúttal azt hangoztatta, "Mindszenty bátorsága és nemzethez való hűsége azt példázza ma is, hogy a gonosznak ellenállni kötelesség". Közölte, rigai előadásában azt is bemutatta, hogy a katolikus egyház fejének ellenállása hogyan vált "egyfajta nemzeti ellenállássá" és miként erősítette a nemzettudatot.