A kamaszkor beköszöntével rengeteg szülő gondol vissza vágyakozva a gyermeke kisbabakorára. Ez a visszaemlékezés nagyon fontos, de nem csak a nosztalgiázás miatt van erre szükség. Kisbabaként ugyanis éppen annyira próbálja leolvasni a gyermek a szülő arcáról a helyes reakciókat egy adott helyzetben, mint kamaszként. Amikor elesett kisgyermekként, és a riadalmat látta az arcodon, sírva fakadt. Ha azonban biztató mosolyt küldtél felé, felállt és ment tovább. Kamaszként is ezeket a megerősítéseket és biztatást keresi.

A Famiily.hu a családi élettel kapcsolatos témaköreiben is számos hasznos tanáccsal látja el a szülőket. A kamasz gyermekek érzelmi kitöréseinek kezelését illetően azt tanácsolják a szakértőik, hogy emlékezzünk a gyermekek tinédzser éveiben arra, hogy a szüleik arckifejezésein, reakcióikban keresik a válaszokat. Nem szabad magunk mögött hagyni ezt a mechanizmust az óvodás kor leteltével.

Lee Sommerville, a Harvard Egyetem pszichológia professzora azt mondja, hogy a gyermekek az érzéseket felerősítve élik meg, nagy szélsőségeket élnek át. És míg a felnőttek ezt idővel megtanulták kezelni, a kamaszok számára még újdonság az érzelmeik ilyen jellegű összetettsége. És mivel még számukra ez új, nem is értik igazán, teljesen összezavarodnak, így kezelni sem tudják mindig megfelelő módon. A szülőknek itt már olyan szempontból van könnyebb dolga, hogy a kamaszok viszont már képesek felfogni a dolgokat, elég értelmesek ahhoz, hogy elgondolkodjanak azon, hogy mi is történik velük valójában.

A széles érzelmi skálán mozogva sokszor mondanak meggondolatlanságokat a tinédzserek, amely mondatok azonban a szülő számára rendkívül ijesztőek lehetnek. Így például egy “elegem van, nem akarok itt lenni többet” kijelentés nem feltétlen utal öngyilkossági hajlamra, azonban mivel a statisztikák azt mutatják, hogy folyamatosan növekszik a szorongó kamaszok és öngyilkosságaik száma, nem szabad félvállról venni a dolgot. Azonban ahelyett, hogy azonnal pszichológushoz fordulna a szülő, próbáljon nyitni a gyermek felé, és beszélje meg vele a dolgokat. Lehet ugyanis, hogy nagyon rossz napja volt a gyermeknek, amit sajnos kifelé rosszul fogalmazott meg.

Egy szülőnek azt kell bizonyítani és mutatni a gyermek felé, hogy fontosak számára az érzései. Érezze a gyermek a szülők empátiáját, bármennyire is jelentéktelennek tűnik a szülő számára a probléma, a gyermeknek ez az adott helyzetben valószínűleg világméretű gond. A gyermek természetesen nem várja el, hogy megoldják a problémáját, inkább csak azt, hogy hallgassák meg őt.