Egy magyar-román nemzetközi egyezmény keretében a két ország katonai vezetése vállalja az egymás területén lévő katonai temetők rendben tartását, akár feladatátadás segítségével. A magyarok nagy gondot fordítanak erre, általános tapasztalat, hogy a románok kevésbé. Éppen ezért érezték sokan visszásnak azt, amit román (futball)huligánok Úzvölgyében, a hősi katonai temetőben csináltak június 6-án. A betört székelykapunak közigazgatási előzményei voltak, állami előzményei ennél kevésbé voltak érzékelhetőek. A katonai temetőben egyébként nem csak magyar, hanem német, orosz, sőt, kevés számú román katonának is emléket állítottak. Egészen pontosan a románok emlékműállítását megelőzően egy román katonának volt emlék állítva, mégpedig a temető falán lévő márványtáblán, mondta Murányi Gábor, a Meritum Egyesület elnöke.

Tehát messze nem annyinak, amennyit a román nacionalisták emlegetnek. A Meritum Egyesület, valamint a magyarok álláspontja szerint ugyanis annyi román ember nyugodhat a hősi temetőben, amennyi harcolt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében a környékbeli harcok során, illetve ezen a létszámon felül az is elképzelhető, hogy néhány román nemzetiségű katona, aki a Román Hadseregben szolgált, ott lelhetett végső nyugalomra. Ők már nem harci cselekmények során, hanem például a Monarchia hadifoglyaként hadikórházban veszthették életüket.

A feszültség rendezése nem pusztán állami szempontból fontos, a két népnek ugyanis napi szinten kell egymás mellett élnie.

A Meritum Egyesület már 2001 óta rendszeresen ellátogat az Úz-völgyi katonai temetőbe, és segédkezik annak folyamatos fel-, és megújításában. Szanka József, az egyesület tagja azt mesélte, hogy akkor még sokkal nehezebben volt a katonai temető megközelíthető. 2004-ben helyezték el a székelykaput, ám azelőtt és azóta is alakítgatták környezetét úgy, hogy azóta például mind autóval, mind gyalogosan könnyebben lehet eljutni. De lekaszálták a temetőben a füvet, és ki lettek alakítva a civil és a katonai temetők közötti utak is.

A katonai temető eredetileg az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúban elesett katonáinak állít emléket, ám az éves legjelentősebb összejövetelt mégis a II. világháborúra emlékezve, augusztus 26-án tartják. Az utóbbi években egyébként a II. világháborús megemlékezők kopjafáikat az I. világháborús sírok mellé rakták le. Ez nem nyerte el mindenkinek a tetszését.  

Ennek ellenére az utóbbi évekig nem volt gond a temető körül, melynek tulajdonjoga a csíkszentmártoni önkormányzaté volt, ezt egy román kormányhatározat is megerősítette 2010-ben. Bákó megyének és Hargita megyének viszont már több évtizede területi vitája van, és e vitának a kereszttüzébe került képletesen Úzvölgye is, a katonai temetővel. A Bákó megyei Dormánfalva (Dărmăneşti) polgármestere, Constantin Toma kezdeményezte idén, hogy a temetőben az elesett román katonáknak is kell kereszteket állítani.

Ez itt a fő kérdés. Hány román katona nyugszik az úzvölgyi temetőben? Az szélsőségesebb román elképzelés szerint 51, és a román hivatalos verzió is 11 katonáról számol be. De még ha ez igaz is lenne, akkor is kérdés, mely hadseregben szolgáltak ezek a katonák. Ahogy említettük, az úzvölgyi temetőben az Osztrák-Magyar Monarchia elesett katonái nyugszanak, akik között természetesen van német nevű, orosz, zsidó, és nem utolsó sorban román is. Ahogy Szanka József elmondta, ez nem meglepő: 1916-17 táján a román és az osztrák-magyar hadsereg rendszeres harcokat vívott egymással, de később a román hadsereg helyébe az oroszok léptek, és 1917. március 8-án, a térségben például a Magyarós-tető visszaszerzéséért indított küzdelem már az oroszok elleni csata volt. A visszavonuló románokkal az 1916-os év utolsó hónapjaiban Úzvölgye teleptől keletre az egykori országhatárnál vívtak harcokat a Monarchia csapatai, idáig vonultak vissza a románok, de később, visszavonulás során ütközetek már nemigen voltak.

Ezért is nehéz olykor nem csak megtalálni a katonai tömegsírokat, de azonosítani is az elesetteket. Ráadásul sokszor csak a neveket ismerik. Attól, hogy valakinek mondjuk román hangzású a neve, még nem biztos, hogy román. vagy ahogy korábban is említettük: Sokszor egy csoport magához vette az ellenség megsebesített katonáját, és őt is ápolta mondjuk hadikórházban, vagy legalábbis orvosi ellátásban biztosította. Ám ha ez nem volt sikeres, és elhunyt az illető, akkor a temetéséről az adott hadsereg-csoport gondoskodott, mesélte el Szanka József. De szerinte az, hogy itt tömegesével lennének román katonák, nem valószínű.  

A temető egyébként a miskolci 10-es gyalogezredhez tartozott. Nem székely katonák harcoltak tehát itt, hanem Miskolc környékbeliek és felvidékiek, például kassaiak.  

Murányi Gábor is megerősítette, a románok nem foglalkoznak olyan mélységében háborús múltjukkal, mint a magyarok. Ő maga próbál utánajárni a román hadseregbe Dél-Erdélyből besorozott magyar nemzetiségű katonáknak, de  1-2 levélnél több segítséget nem kap a román hatóságoktól. Ők is régóta vallják azt az elterjedt nézetet, hogy a halott katonának meg kell adni a végtisztességet, tekintet nélkül arra, melyik hadseregben harcolt, pláne nem számít, hogy milyen nemzetiségű volt. Ennek mentén segédkeztek például egy Esztergom melletti hadifogoly temető rendbehozatalában, gondozásában. A temető átadásán egyébként jelen volt a magyar mellett a szerb, a román, de az orosz katonai attasé is. Szegeden a Belvárosi temetőben a román emlékmű szépen, virágozottan, gondozás alatt áll.   

Ezért is érthetetlen a román fél reakciója, az úzvölgyi temetővel kapcsolatban, illetve a június 6-i események. Valóban, a huligánok cselekményei elítélendőek. amikor valaki, román zászlóval a kezében feláll a keresztre, és elkezd hadonászni a lent álló emberek fel, és volt, akinek beverte az orrát, mesélte Szanka József. De érdekes, folytatta, hogy ezzel párhuzamosan volt olyan, aki a leesett román zászlót felemelte a földről, és visszaadta a román embereknek. Ez azért jó érzés.  

A temető történetében, mondta Murányi Gábor, az a legfontosabb, hogy annak karbantartását, gondozását, helyreállítását, és történeti kutatását mindig is magyar nemzetiségű emberek végezték. Ahogy fentebb is említettük, mondja, elismerjük azt, hogy vannak, lehetnek ott román ajkú katonák. Néhány fő, nem több. A Monarchiának ráadásul nagyon vegyes, sokszínű volt a népessége, tette hozzá Szanka József. Zsidó temető sem volt ekkor külön.  

A nemzetközi jog szabályozza az egymás területén álló hadisírok sorsát, valamint a román és a magyar fél között is létezik kétoldalú szerződés. Azonban ezeket nem tartják be, már csak abból az okból sem, mert hiányzik belőlük a szankció, továbbá, ha történik valami, és a magyar fél ír egy levelet, akkor a románok általában nem reagálnak rá. Ez inkább csak a román-magyar kapcsolatra jellemző, például a magyar-olaszra nem.

Időközben elkezdődtek a tárgyalások a magyar és a román fél között. A magyarokat legmagasabb szinten Kovács Vilmos ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka képviselte, míg a románokat a Hősök Emlékének Országos Hivatala (ONCE) vezetősége, illetve Nicolae Nasta, a román védelmi minisztérium parlamenti államtitkára. Az egyeztetés szeptemberben folytatódik, a román fél szeretné egyrészt a temető fenntartását a román honvédelmi minisztérium hatáskörébe helyezni, másrészt, mivel vitatja a halottak számát, és a hősi temető egészének exhumálását szeretnék elérni, hogy kiderüljön, hány román nemzetiségű nyugszik ott. Ezt a magyar fél csak úgy tartja elfogadhatónak, ha az eseményen jelen lenne valamennyi érintett mai ország katonai attaséja.

A megoldás felé a felek megtették az első lépést. Fontos, hogy minél gyorsabban megoldást is találjanak, mert, ahogy mind Murányi Gábor, mind Szanka József elmondta, legfontosabb a helyi magyarok és románok békés egymás mellett élése, amit nem ronthat el néhány futballhuligán.

Boros Tamás