A nemzet művésze, Kossuth- és Liszt-díjas kóruskarnagy, a Zeneakadémia Karmester és Karvezető Tanszékének egykori tanszékvezető tanára életének 95. évében halt meg.

Párkai István 1928-ban született Budapesten. Zeneakadémiai tanulmányait zongora szakon kezdte, majd a karmesterképzőn tanult. 1953-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karvezetés tanszakán volt tanársegéd, később adjunktus, docens, egyetemi tanár, 1981-től 1994-ig a középiskolai énektanár- és karvezetőképző szak tanszékvezetője, nyugdíjba vonulása után professor emeritus.

Oktatott a Népművelési Intézet (későbbi nevén Magyar Művelődési Intézet) által szervezett karnagyi tanfolyamokon is, valamint hazai és külföldi mesterkurzusokon.

1963-ban alapította meg a Liszt Ferenc Kamarakórust, amelynek harminc évig vezető karnagya volt. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a kórusok repertoárja új magyar művekkel, fiatal zeneszerzők alkotásaival, valamint kortárs külföldi komponisták darabjaival gazdagodhatott.

Párkai Istvánnak több lemeze jelent meg, továbbá A kórusvezénylés alapjai címmel tankönyvet jegyzett. Megválasztották a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének tiszteletbeli elnökének, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.

Munkássága elismeréseként 1978-ban Liszt-díjat, 1995-ben és 1997-ben Artisjus-díjat, 1997-ben Bartók-Pásztory-díjat, 2004-ben KÓTA-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat vehetett át. 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2001-ben érdemes művész díjjal ismerték el munkásságát.