Várfoglalásba kezdett Vadon Jani – új műsoráról mesélt a rádiós

Kultúra, 2022.10.03

Várfoglalók címen indult útjára szeptember 18-án Magyarország egyik legismertebb rádiós műsorvezetőjének új műsora.

Vadon Jani - Várfoglalók Vadon János, 12 részből álló, ismeretterjesztő, de egyaránt szórakoztató sorozatának a Spektrum ad otthont. A műsorvezetőt az előkészületekről, a forgatásokról, a visszajelzésekről és a várak iránti szenvedélyéről is kérdeztük.

WR. : Szeptember 18-án indult útjára a Spektrumon egy új műsor, amely Várfoglalók névre hallgat és te vagy a műsorvezetője. Az a környezet, amelyben ennek a műsornak köszönhetően láthatnak a nézők, kicsit más, mint amit tőled megszokhattak.

V. J.: Ha mondjuk abból indulunk ki, hogy 13 éve különböző rádiók reggeli műsorainak vagyok a társműsorvezetője, akkor igen, úgy is tűnhet, hogy ez egy szokatlan környezet. Ám azok, akik ismernek, követnek, tudják, hogy nekem ez is hazai pálya, ugyanis szenvedélyem és egyben hobbim a várlátogatás. Hosszú-hosszú évek óta rajongok értük, gyakorlatilag a gyermekkorom óta.

WR. : Milyen apropó kapcsán alakult ki benned a várak iránti kíváncsiság?

V. J.: Egy igazi nagy klasszikus, az Egri csillagok, Gárdonyi Géza regénye és az abból készült film hatására kezdtem el érdeklődni a várak iránt, amely aztán végig követte a gyermek- illetve felnőtt koromat, és valószínűleg ez a szenvedély már életfogytig ki is tart.

WR. : A műsor 12 részből áll, ebből hármat már láthattak a nézők. Hova kalauzolod el őket a következő epizódokban?

V. J.: Ez egyelőre titok, viszont garantálom, hogy nagyon sok, általunk - és remélhetőleg általuk is - izgalmasnak tartott várat, várromot térképezünk majd fel, különböző szempontok alapján a következő részekben is. Szakértők, várkapitányok és hagyományőrzők segítségével fedjük fel a középkori építmények titkait és legendáit. Rengeteg érdekességre derül majd fény, például, hogy milyen célból épült az adott vár, rendelkezik-e titkos alagúttal vagy járattal, hogy kik voltak a vár védői, vagy éppen árulói. A sorozat különlegessége, hogy számtalan korhű ábrázolást, alaprajzot is felvonultat, amelyeket lenyűgöző drónfelvételek, és
meghökkentően részletes 3D rekonstrukciók egészítenek ki. Mindezt tudományos igényességgel, de szórakoztató módon igyekszünk majd megtenni.

WR. : Mi a műsor legfőbb célja?

V. J.: Fő célunk, hogy kedvet csináljunk ahhoz, hogy ezeket a gyönyörű helyeket a nézők később maguk is meglátogassák. Ezen felül azt is el szeretnénk érni, hogy ne csak azok üljenek a tévé elé, akik alapvetően várbarátok, hanem a laikus, de a szép tájakra és a történelemre nyitott nézők is. Egy rész 25 perc, ez az idő, egy-egy ilyen témánál viszonylag kevésnek számít, ezt tudjuk, de “mézes madzagnak” pont elég. Sokszor bajban is voltunk az utómunka során, hogy mi legyen az, amit mindenképp meg kell mutatnunk, és mi, amit hagynunk kell a nézőknek majd élőben felfedezni.

WR. : Mennyire volt nehéz, vagy épp könnyű megtalálni azt a bizonyos közös hangot a szakértőkkel?

V. J.: Én nem tudok és nem is akarok kibújni a bőrömből. Igyekszem megválogatni úgy a munkáimat, hogy önmagamat tudjam bennük adni. Elég természetes figura vagyok, a klasszikus értelemben vett műsorvezetés nem is az én asztalom, így legyen szó rádiós vagy televíziós műsorról, egy kicsit mindig civilként működök közre, ami a tapasztalatok szerint segítségemre van ebben a bizonyos közös hang megtalálásban is.

WR. : Hogy nézett ki a munkafolyamat?

V. J.: A felkészülés már a tavalyi év végén kezdetét vette. Összeállítottuk a várlistát, a vendégek, szakértők névsorát, megkezdtük az egyeztetéseket, és a tartalom összeállítását. A forgatásokra márciustól került sor, mindez hat hónapot vett igénybe, majd ezt követte az utómunka. Minden egyes forgatás előtt terepszemlét tartottunk, megismerkedtünk a hellyel és azokkal a szereplőkkel, akik az adott epizódban megszólaltak, azt szerettük volna ugyanis elérni, hogy minél közvetlenebb, barátibb hangvételben forogjon majd a kamera. Rengeteget dolgoztunk és én sem csak műsorvezetőként, hanem szerkesztőként, szövegíróként, olykor még botcsinálta gyártásvezetőként is kivettem a részem a munkából, a profik mellett. Igyekeztem minél több feladatkört ellátni, hiszen ez a műsor az egyik régóta dédelgetett álmomat valósítja meg.

WR. : Neked mi okozta a legnagyobb katarzist a forgatások ideje alatt?

V. J.: Sok ilyen pillanat volt. Én ugyan többször megfordultam már ezekben a várakban, ezért egy bizonyos szintű ismerettel, tudással már rendelkezem róluk, de mivel a műsornak az is egy nem titkolt célja, hogy megmutasson olyan dolgokat is, amelyekkel, mondjuk az átlagos turisták nem találkozhatnak, így nekem is sikerült új ismeretekre, információkra szert tennem.
Rengeteg „wow élményben” volt részem. Ilyen volt például a Siklósi Vár 40 méter mély várkútja, ahol még a várkapitány sem járt, nekünk viszont lehetőségünk nyílt leereszkedni, ahogyan az is hihetetlen érzés volt, amikor egyik múzeumi tárlat, a másik után nyílt meg számunkra és olyan tárgyakat vehettem a kezembe, és csodálhattam meg, amiket addig csak a vitrin üvegén át láthattam.

WR. : Mi az, amit a műsor kapcsán mindenképp ki szeretnél emelni?

V. J.: A stábot! Egy jó műsor, csak egy jó csapat segítségével jöhet lére. Ez nem egy, egyemberes meló, egy one man show, és én nem is akartam azzá tenni. Ezt, azt hiszem jól bizonyítja az is, hogy az utómunka során többször is jeleztem a kollégáknak, hogy ha valamiből vágni kell, akkor azok az én részeim legyenek – inkább Vadon Janiból legyen kevesebb, értékes tartalomból pedig több! Én ki tudom élni a saját exhibicionizmusomat a rádióban, ezért nem az volt a lényeg, hogy minél többet látszódjak képernyőn, hogy minél több okos dolgot mondjak vagy poénkodjak. A dicséreteket és az elismeréseket éppen ezért mindig megosztom a többiekkel, mert bőven megdolgoztak érte, nagyon megérdemlik! Tehetséges, szorgalmas, kreatív emberekről van szó, akikkel remek volt együtt dolgozni. Minden percét élveztem a forgatásoknak, és amikor körbe néztem, ugyanezt láttam az ő arcukon is.

WR. : Milyenek a visszajelzések?

V. J.: Három részen vagyunk túl és a visszajelzések nagyon pozitívak, egyféle visszatérő kritika fogalmazódott csak meg a nézőkben, hogy kevés ez a 25 perc. Ez viszont egy kellemes teher, hiszen, ha a nézőkben marad hiányérzet, akkor ez jó eséllyel azt is jelentheti, hogy a most meg nem mutatott pillanatokat, a későbbiekben, újakkal megspékelve - ha erre kapunk lehetőséget a csatornától - akár hosszabban is megmutathatjuk.

WR. : Zárásként: okozott-e terhet az ország egyik legismertebb és közkedveltebb rádiósaként az, hogy a hallgatók, most nézőkként figyelnek rád, egy másfajta környezetben?

V. J.: Nem, de minden bizonnyal ez annak is köszönhető, hogy én magam is úgy fogtam fel mindezt, mintha egy osztálykirándulásra mentem volna, ahol “mellesleg” voltak kamerák is. Így laza, oldott hangulatú munkában lehetett részem. És ebben mindenki, a családom, a barátaim, és a kollégáim, Sebestyén Balázs és Rákóczi Feri is támogatott. Tudták, hogy
mennyire fontos nekem mindez, így nem nehezedett rám semmiféle nyomás a részükről. Egy olyan műsort hozhattunk létre, amire szerintem joggal lehetünk büszkék és, ami az ismeretterjesztés mellett, tisztelettel adózik azok az emberek előtt is, akik azon dolgoznak, hogy a bemutatott csodálatos várak még sokáig fennmaradhassanak!
(Webrádió)

Címkék

Vadon János Vadon Jani Várfoglalók
 

Véleménye van? Szóljon hozzá!



Tetszett a cikk?

Ha igen, kérjük like-olja weboldalunkat!
Kövess minket a Facebookon!