Dr. Janklovics Ádám, közlekedési ügyekre szakosodott ügyvéd szerint sokkal árnyaltabb az ilyen esetek megítélése, mint azt elsőre gondolnánk. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy a passzivitás, ha például valaki nem áll meg egy baleset után, már önmagában megalapozhatja a büntetőjogi felelősséget.  

A Büntető Törvénykönyvben külön tényállás a segítségnyújtás elmulasztása. Kizárólag szándékosan követhető el, jellemzően “tiszta mulasztásos” bűncselekmény, azaz a nem cselekvés is büntetendő. Nem szükséges, mert nem is biztos, hogy az illető segíteni tud, de köteles róla meggyőződni, hogy kell-e segítség. Ha ezt is elmulasztja, az már büntetendő.  

A kötelezettség a járművezetőn kívül az utast is terheli, és minden olyan személy felelősségre vonható, aki érdemben befolyásolhatta volna azt, hogy megtörténjen a segítség, de ezt nem tette meg.

A bírói gyakorlat sokféle élethelyzetet vizsgál. Arra is volt már példa, hogy egy verekedés után az ellen a fiatal ellen indult eljárás, aki elhagyta a helyszínt anélkül, hogy segítséget nyújtott volna az eszméletlenül fekvő sértettnek. Ha azonban a bajba jutott kap mástól segítséget, vagy maga is képes önállóan elhárítani a veszélyt, a bűncselekmény ténye nem állapítható meg.  

A segítségnyújtás elvárható módja és mértéke mindig az adott szituációtól és az elkövető képességeitől függ. Ha például valaki nem tud úszni, nem várható el tőle, hogy vízbe ugorjon, hogy megmentsen egy fuldoklót. Ezzel ugyanis a saját életét is kockára tenné, ugyanakkor kötelessége értesíteni a mentőket, a rendőrséget vagy más szakembereket.

A helyszín elhagyása előtt tehát mindenképpen köteles mindenki meggyőződni arról, hogy valaki más ellátta-e már a segítségre szorulót, vagy egyáltalán szorul-e segítségre.  

Kulcsfontosságú a cserbenhagyás és a segítségnyújtás elmulasztása közötti jogi különbségtétel. Ha baleset történik, és a helyszínen legalább egy ember megsérült vagy veszélybe került, akkor a cserbenhagyás helyett már a segítségnyújtás elmulasztása minősülhet a súlyosabb bűncselekménynek.

Nemcsak a jogi szabályozás, hanem a társadalmi normák is azt sugallják, hogy nem fordíthatjuk el a fejünket, ha egy ember élete vagy testi épsége veszélyben van. Aki tehát képes lenne a segítségnyújtásra, ám azt elmulasztja, az embertársával és a törvénnyel szemben is felelősségre vonható. A hatályos jogszabályok világosan rögzítik a kötelező segítségnyújtás kereteit: az állampolgár kötelessége megállni, meggyőződni a sérülés vagy veszély fennállásáról, felajánlani a segítséget, és szükség esetén értesíteni az arra hivatott szerveket