Fővárosi Ítélőtábla: a "beismerési kedv" javulásával gyorsulhatnak a büntetőügyek
Kék hírek, 2018.07.04
A "beismerési kedv" javulásával, illetve az ahhoz fűzhető enyhébb szankciók miatt rövidülhetnek a büntetőügyek a bíróságokon. Az új büntetőeljárási törvény (Be.) ugyanis több olyan új lehetőséget is biztosít, amely egyszerűbbé és gyorsabbá teheti az ügyeket, a bíróságok pedig akár tárgyalás nélkül is döntést hozhatnak.
A Fővárosi Ítélőtábla szerdai sajtótájékoztatóján a július 1-jén hatályba lépett új Be. fontosabb rendelkezéseit ismertette Ribai Csilla, a táblabíróság elnöke és Ujvári Ákos, az ítélőtábla büntető kollégiumának vezetője, aki egyben a szervezet sajtószóvivője.
Ribai Csilla a Fővárosi Ítélőtábla alapításának 15. évfordulója alkalmából felidézte az ítélőtáblák történetét, így egyebek mellett azt, hogy a 20. század elején 11 ítélőtábla működött, majd a trianoni döntés után ez ötre csökkent. Az igazságszolgáltatás gyengítése céljából az 1949-es alkotmánnyal megszüntették az ítélőtáblákat, valamint a közigazgatási bíróságokat - mondta.
Emlékeztetett arra, hogy 2003. július 1-jével három ítélőtábla állt fel, a fővárosi, a pécsi és a szegedi, 2005 januárjától pedig további kettő, a debreceni és a győri. Az ítélőtáblák jogorvoslati fórumként működnek, létrehozásuk célja pedig az volt, hogy tehermentesítsék a Legfelsőbb Bíróságot, illetve később a Kúriát. Ismertetése szerint az ítélőtáblák felállításával megjelent a regionalitás; ez megfelel a magyar bírósági szervezet hagyományainak, ugyanakkor összhangban van az európai gyakorlattal is.
Közölte, a Fővárosi Ítélőtáblán dolgozó bírák száma az elmúlt 15 évben 75-ről 90-re nőtt. Az ügyforgalmi adatokat ismertetve pedig azt mondta, országos szinten az ügyek 51-52 százaléka hozzájuk érkezik. 2003 júliusa és 2018 májusa között az ítélőtábla kollégiumaihoz 150 589 ügy érkezett, ezek közül bíráik 148 897-et be is fejeztek - mondta.
Kérdésre közölte, hogy a változások miatt két új álláshelyet pályáztattak meg, ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla igazgatásilag is felkészült a többletteherre.
Ujvári Ákos a vasárnap hatályba lépett jogszabályváltozásokról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy az új kódex rendelkezéseit a folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, néhány kivétellel.
A változások között említette, hogy míg korábban a kiemelt súlyú, nagy büntetőügyekben öttagú tanács járt el első fokon; két hivatásos bíró és három ülnök, addig mostantól három hivatásos büntetőbíróból álló tanács elé utalhatók ezek az ügyek.
Közölte, megjelenik a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény kategóriája; az ilyen ügyeknél ugyancsak háromtagú tanács ítélkezik majd, két bíró büntető-, egy pedig polgári vagy gazdasági ügyszakos lesz.
Fontos új szabálynak mondta azt is, hogy ezentúl a vádlottaknak nem kötelezettségük, hanem joguk lesz részt venni a tárgyalásokon. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a vádlott lemond a tárgyaláson való megjelenés jogáról, akkor az üléseket nélküle is lefolytathatják és akár a távollétében is meghozhatják az ítéletet.
Közölte, új intézmény az elsőfokú bírósági eljárásban, hogy minden ügyben, függetlenül a büntetőügy típusától és minden vádlottal szemben - a vádemelést követően, de még a tárgyalást megelőzően - úgynevezett "előkészítő ülést" kell tartani. Ennek egyik célja az ügymenet gyorsítását célzó úgynevezett "egyezség", ami arra ad lehetőséget, hogy az ügyészség, a vádlott és a védő a jogkövetkezményekről, a büntetésről egyezséget köthessen abban az esetben, ha a vádlott beismerő vallomást tesz.
Az egyezség során az ügyészség és a védelem arról állapodik meg konkrétan, hogy ha a vádlott lemond a nehézkes, hosszadalmas bizonyítási eljárásról, akkor cserébe milyen enyhébb büntetést kaphat. Ezt az egyezséget azonban még a bíróságnak is jóvá kell hagynia - fűzte hozzá.
Ez az egyezség azonban nem ugyanaz, mint az angolszász jogrendszerekben létező vádalku intézménye - hívta fel a figyelmet -, mert sem a tényállásról, sem pedig a jogi minősítésről nem lehet alkudozni.
Közölte, az új Be. gyorsító rendelkezései alapvetően a "terhelt" beismerésére épülnek. Ez teszi lehetővé ugyanis az egyezséget, azt hogy már az előkészítő ülésen és ne tárgyaláson szülessen ügydöntő határozat, vagy hogy hosszadalmas bizonyítási eljárás, szakértők, tanúk meghallgatása nélkül fejeződjön be az ügy.
Kitért arra is, hogy a jogalkotó a kényszerintézkedéseket is jelentősen átalakította, mint fogalmazott, itt nem finomhangolás, hanem kardinális változás történt. Alapelvként fogalmazódik meg a szabadlábon való védekezéshez fűződő jog - mondta.
Kifejtette: míg korábban az előzetes letartóztatás volt a fő szabály, és ehhez képest volt speciális szabály a házi őrizet vagy a lakhelyelhagyási tilalom lehetősége. Az új törvény azonban megfordítja a sorrendet és már az enyhébb kényszerintézkedésekből indul ki.
A házi őrizetből, a lakhelyelhagyási tilalom intézményeiből egy gyűjtőfogalommal létrejött a "bűnügyi felügyelet". Már azt kell indokolni, hogy miért nem elegendő a bűnügyi felügyelet és miért kellene a letartóztatásról dönteni - mondta.
Arra is kitért, hogy az Országos Bírósági Hivatal az új törvényhez kapcsolódón közérthető formában tájékoztató kiadványokat készíttetett, ami a változásokat, az új jogintézményeket mutatja be. A Fővárosi Ítélőtábla tanútájékoztató füzeteket készített a polgári és a büntetőügyek menetének, valamint a jogoknak és kötelezettségeknek a jobb megértéséhez.
Ribai Csilla a Fővárosi Ítélőtábla alapításának 15. évfordulója alkalmából felidézte az ítélőtáblák történetét, így egyebek mellett azt, hogy a 20. század elején 11 ítélőtábla működött, majd a trianoni döntés után ez ötre csökkent. Az igazságszolgáltatás gyengítése céljából az 1949-es alkotmánnyal megszüntették az ítélőtáblákat, valamint a közigazgatási bíróságokat - mondta.
Emlékeztetett arra, hogy 2003. július 1-jével három ítélőtábla állt fel, a fővárosi, a pécsi és a szegedi, 2005 januárjától pedig további kettő, a debreceni és a győri. Az ítélőtáblák jogorvoslati fórumként működnek, létrehozásuk célja pedig az volt, hogy tehermentesítsék a Legfelsőbb Bíróságot, illetve később a Kúriát. Ismertetése szerint az ítélőtáblák felállításával megjelent a regionalitás; ez megfelel a magyar bírósági szervezet hagyományainak, ugyanakkor összhangban van az európai gyakorlattal is.
Közölte, a Fővárosi Ítélőtáblán dolgozó bírák száma az elmúlt 15 évben 75-ről 90-re nőtt. Az ügyforgalmi adatokat ismertetve pedig azt mondta, országos szinten az ügyek 51-52 százaléka hozzájuk érkezik. 2003 júliusa és 2018 májusa között az ítélőtábla kollégiumaihoz 150 589 ügy érkezett, ezek közül bíráik 148 897-et be is fejeztek - mondta.
Kérdésre közölte, hogy a változások miatt két új álláshelyet pályáztattak meg, ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla igazgatásilag is felkészült a többletteherre.
Ujvári Ákos a vasárnap hatályba lépett jogszabályváltozásokról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy az új kódex rendelkezéseit a folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, néhány kivétellel.
A változások között említette, hogy míg korábban a kiemelt súlyú, nagy büntetőügyekben öttagú tanács járt el első fokon; két hivatásos bíró és három ülnök, addig mostantól három hivatásos büntetőbíróból álló tanács elé utalhatók ezek az ügyek.
Közölte, megjelenik a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény kategóriája; az ilyen ügyeknél ugyancsak háromtagú tanács ítélkezik majd, két bíró büntető-, egy pedig polgári vagy gazdasági ügyszakos lesz.
Fontos új szabálynak mondta azt is, hogy ezentúl a vádlottaknak nem kötelezettségük, hanem joguk lesz részt venni a tárgyalásokon. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a vádlott lemond a tárgyaláson való megjelenés jogáról, akkor az üléseket nélküle is lefolytathatják és akár a távollétében is meghozhatják az ítéletet.
Közölte, új intézmény az elsőfokú bírósági eljárásban, hogy minden ügyben, függetlenül a büntetőügy típusától és minden vádlottal szemben - a vádemelést követően, de még a tárgyalást megelőzően - úgynevezett "előkészítő ülést" kell tartani. Ennek egyik célja az ügymenet gyorsítását célzó úgynevezett "egyezség", ami arra ad lehetőséget, hogy az ügyészség, a vádlott és a védő a jogkövetkezményekről, a büntetésről egyezséget köthessen abban az esetben, ha a vádlott beismerő vallomást tesz.
Az egyezség során az ügyészség és a védelem arról állapodik meg konkrétan, hogy ha a vádlott lemond a nehézkes, hosszadalmas bizonyítási eljárásról, akkor cserébe milyen enyhébb büntetést kaphat. Ezt az egyezséget azonban még a bíróságnak is jóvá kell hagynia - fűzte hozzá.
Ez az egyezség azonban nem ugyanaz, mint az angolszász jogrendszerekben létező vádalku intézménye - hívta fel a figyelmet -, mert sem a tényállásról, sem pedig a jogi minősítésről nem lehet alkudozni.
Közölte, az új Be. gyorsító rendelkezései alapvetően a "terhelt" beismerésére épülnek. Ez teszi lehetővé ugyanis az egyezséget, azt hogy már az előkészítő ülésen és ne tárgyaláson szülessen ügydöntő határozat, vagy hogy hosszadalmas bizonyítási eljárás, szakértők, tanúk meghallgatása nélkül fejeződjön be az ügy.
Kitért arra is, hogy a jogalkotó a kényszerintézkedéseket is jelentősen átalakította, mint fogalmazott, itt nem finomhangolás, hanem kardinális változás történt. Alapelvként fogalmazódik meg a szabadlábon való védekezéshez fűződő jog - mondta.
Kifejtette: míg korábban az előzetes letartóztatás volt a fő szabály, és ehhez képest volt speciális szabály a házi őrizet vagy a lakhelyelhagyási tilalom lehetősége. Az új törvény azonban megfordítja a sorrendet és már az enyhébb kényszerintézkedésekből indul ki.
A házi őrizetből, a lakhelyelhagyási tilalom intézményeiből egy gyűjtőfogalommal létrejött a "bűnügyi felügyelet". Már azt kell indokolni, hogy miért nem elegendő a bűnügyi felügyelet és miért kellene a letartóztatásról dönteni - mondta.
Arra is kitért, hogy az Országos Bírósági Hivatal az új törvényhez kapcsolódón közérthető formában tájékoztató kiadványokat készíttetett, ami a változásokat, az új jogintézményeket mutatja be. A Fővárosi Ítélőtábla tanútájékoztató füzeteket készített a polgári és a büntetőügyek menetének, valamint a jogoknak és kötelezettségeknek a jobb megértéséhez.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!