Hóvári János, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) főigazgatója a megnyitón elmondta: a kortárs magyar művészeti műfajok között kiemelkedő szerepe és helye van a kárpitművészetnek. A gobelin műfaj alkotói önállóságát művészi példájával Ferenczy Noémi (1890-1957), a modern magyar kárpitművészet magányos képviselője teremtette meg - emelte ki az igazgató.

Szepes Hédi, a MANK kurátora arról beszélt, hogy a szövés erős összpontosítást igénylő munka, intenzív belső látás, az élmény állandó megidézése szükséges a munka során - hangsúlyozta.

A szövött képes kárpit lehet autonóm kép, tapéta, építészeti elem, szakrális tárgy, szőnyeg és színes díszítés, a kurátor szerint minden a művészen múlik.

Kiemelte, hogy az alkotások alapanyaga a gyapjú, a selyem, nem ritka az arany vagy ezüst szál. A szövés horizontális vagy vertikális szerkezetének léptéke változtatható, a felhasznált anyag variálható, nincsenek mértékhatárai.

"Egy kiállítás célja mindig az, hogy a művek aktív, személyes kapcsolatba kerüljenek az emberekkel" - mondta a kurátor, aki reméli, hogy a tizenhét magyar kárpitművész alkotása is üzeneteket közvetít, gondolatokat, érzelmeket ébreszt azokban, akik látják most őket.

Kifejtette, hogy a kiállításon tradíciókhoz kötődő és tradícióktól elszakadni vágyó alkotások szerepelnek, ahol a művészek - vállalva önmagukat - munkáikban egyesíteni tudják a múltat és a jövőt, a hagyományos és a kísérleti kárpit képteremtési szándékát.

A régi flamandok és a modern franciák után a kiállító művészek is tudnak olyan szőnyegeket szőni, amelyek lebilincselik a szemet és felszabadítják a gondolatokat - mondta a kurátor.

"A művészek életútjai különfélék, de ami közös bennük: a technikai kivitelezési műgond, az igényesség és nem utolsó sorban szakmájuk tisztelete és szeretete" - tette hozzá.

A kiállítást Sokcsevits Dénes, a magyar intézet igazgatója és Iva Hraste Soco, a horvát kulturális minisztérium helyettes államtitkára nyitotta meg.