"Elég aszkéta módon élek, engem csak a jó mű érdekel, a díjakra nem szoktam gondolni, ezért nagy meglepetés volt az elismerés" - kommentálta a díjat az MTI-nek Geszler Mária, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, akit a magyar népművészet hagyományaira épülő, ugyanakkor a kerámia, a fotográfia és a komputergrafika ötvözésével új stílust teremtő, sajátosan expresszív alkotóművészete elismeréseként díjaztak csütörtökön.

"Az én sorsom az egy tipikus női művész sors: gyerekeim, férjem, unokáim vannak, közben tanítok, nyelveket tanultam, utazok és kiállítok és minden áldott nap hajnaltól éjszakáig dolgozom" - vallott magáról a Szombathelyen élő, pesti zeneművész családból származó alkotó, aki életművének ars poeticáját 2017-ben megjelent Női vonal című könyvében foglalta össze.

A keramikus felidézte: az 1960-as évek első felében végzett a budapesti Iparművészeti Főiskolán kerámia szakon. Mint mondta, pályakezdő éveinek egyik legmeghatározóbb élménye volt hódmezővásárhelyi tartózkodása a majolikagyárban üzemgyakorlaton. "Itt találkoztam a magyar népművészet gyönyörűségével, pesti lányként szíven ütött a Tornyai János Múzeumban felhalmozott néprajzi érték"- emlékezett vissza a művész. Ez az élmény nagy hatással volt alkotói tevékenységére is.

A művész nagy jelentőségűnek nevezte, hogy az 1960-as, 1970-es években a Kecskeméti Kerámia Stúdió megalakulásának köszönhetően találkozhatott az ország többi alkotójával, valamint megismerkedhetett a külföldi kollégákkal, új technológiákkal. "Ekkor a fotográfia forradalmát éltük és megismerhettem a legegyszerűbb komputereket is, csodálatos időszak volt" - fogalmazott.

Felidézte azt is, hogy amikor Magyarszombatfán a kerámiagyárban tervező keramikusként dolgozott, magával ragadta az ipari táj, amely visszatérő motívum lett a munkáiban. Mint mondta, az egész ipari kultúra, a munkások életvitele, a látvány mélyen megrendítette és inspirálta.

A művész beszélt a japán művészet iránt érzett vonzalmáról is, amelynek hatása szintén tetten érhető kerámiáin. Az 1990-es évek végén Utamaro japán fametsző és festőművész emlékére készített Utamari könnyei című sorozatában a művészet és a történelem nagy kérdéseit feszegeti, a műalkotásban megfogalmazható szabadság és a mindennapok kérdését veti fel.

"Sok generáción át dolgozó és alkotó igazi pesti polgári családnak vagyok egy kései ága, ahol mindenki a magyar tudományos kultúra érdekében dolgozott" - emlékezett a keramikus, hozzátéve, hogy miután mindenki a családjukban zenével foglalkozott (édesapja Geszler György zeneszerző), az otthonukban is "állandóan zene szólt". A gyerekkorában csellóművésznek tanuló Geszler Mária 2000 után készült munkáinak egyik kedvelt motívuma a hegedű/cselló. Testszobrai a zenei gyökerek mellett, a női alak metaforái is.

A művész munkáját a meditáció jellemzi. "Alkotás közben az ember homályosan és ösztönösen tapogatózik a belső vizuális világában. Ez a gondolkodás titkos folyamat, ami csak akkor zárul le, amikor leteszem az agyagba" - vallja a művész, aki azt tervezi, hogy a kerámiaművészet mellett a családja történetét bemutató könyvön is dolgozik majd.

"Elődeim olyan sok szépet és nemeset cselekedtek, ezekről sok családi dokumentum maradt fent, amit egy képeskönyvben szeretnék bemutatni" - mondta a Kossuth-díjjal kitüntetett keramikus.