Vadász György építészt a KIM saját halottjának tekinti
Kultúra, 2024.03.06
Az életének 92. évében elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművészt a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) saját halottjának tekinti - közölte a tárca sajtó- és kommunikációs főosztálya szerdán az MTI-vel.
A Nemzet Művésze címmel is kitüntetett építész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja vasárnap hunyt el.
Vadász György 1933-ban született Budapesten. Építészmérnöki diplomáját 1957-ben a Műegyetemen szerezte. 1957-ben a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) munkatársa, majd 1957-1964 között az Ipari Épülettervező Vállalat csoportvezető építésze volt - idézik fel a közleményben.
Vadász György 1964-től 1985-ig a BUVÁTI osztályvezető építészeként dolgozott. A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskolájában 1978-tól tanított. 1983-1987 között Baja főépítésze lett, majd 1998-ig Pásztón töltött be hasonló posztot. 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1985-1988 között az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdió, majd 1989-tól egy éven át a Dél-dunántúli Tervező Vállalat (Pécsiterv) budapesti irodájának vezetője volt.
Vadász és Társai Építőművész Kft. néven 1991-ben létrehozta saját építészirodáját, melynek 2000-ig volt a vezetője. E műhelyben a mai magyar építészet közép- és fiatal nemzedékének több ismert tagja tett szert meghatározó szakmai tapasztalatokra.
Vadász György fontos feladatának tartotta, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse, mégpedig úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei egyúttal kvalitásos grafikák is, gellérthegyi víztárolója szobrászati alkotásként is szemlélhető.
Munkáinak meghatározó csoportját adták a lakóházak, valamint a városléptékű beépítések, melyek kapcsán nem kevés alkotás a posztmodern jegyében született. Vadász György az 1990-es évek közepétől a korai modernhez nyúlt vissza; ekkori épületei, közülük is elsősorban az 1996-os New Bauhaus lakónegyed hangsúlyos szerepet játszottak abban, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Munkásságáért több elismerésben is részesült: 1972-ben Ybl Miklós-díjat, 1998-ban Kossuth-díjat, 2011-ben Prima Primissima díjat, 2014-ben Nemzet Művésze díjat kapott, 2022-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díját nyerte el. 1983-tól a Budapesti Városszépítő Egyesület vezetőségi tagja, 2023-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt - áll az összegzésben.
Vadász György 1933-ban született Budapesten. Építészmérnöki diplomáját 1957-ben a Műegyetemen szerezte. 1957-ben a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) munkatársa, majd 1957-1964 között az Ipari Épülettervező Vállalat csoportvezető építésze volt - idézik fel a közleményben.
Vadász György 1964-től 1985-ig a BUVÁTI osztályvezető építészeként dolgozott. A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskolájában 1978-tól tanított. 1983-1987 között Baja főépítésze lett, majd 1998-ig Pásztón töltött be hasonló posztot. 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1985-1988 között az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdió, majd 1989-tól egy éven át a Dél-dunántúli Tervező Vállalat (Pécsiterv) budapesti irodájának vezetője volt.
Vadász és Társai Építőművész Kft. néven 1991-ben létrehozta saját építészirodáját, melynek 2000-ig volt a vezetője. E műhelyben a mai magyar építészet közép- és fiatal nemzedékének több ismert tagja tett szert meghatározó szakmai tapasztalatokra.
Vadász György fontos feladatának tartotta, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse, mégpedig úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei egyúttal kvalitásos grafikák is, gellérthegyi víztárolója szobrászati alkotásként is szemlélhető.
Munkáinak meghatározó csoportját adták a lakóházak, valamint a városléptékű beépítések, melyek kapcsán nem kevés alkotás a posztmodern jegyében született. Vadász György az 1990-es évek közepétől a korai modernhez nyúlt vissza; ekkori épületei, közülük is elsősorban az 1996-os New Bauhaus lakónegyed hangsúlyos szerepet játszottak abban, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Munkásságáért több elismerésben is részesült: 1972-ben Ybl Miklós-díjat, 1998-ban Kossuth-díjat, 2011-ben Prima Primissima díjat, 2014-ben Nemzet Művésze díjat kapott, 2022-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díját nyerte el. 1983-tól a Budapesti Városszépítő Egyesület vezetőségi tagja, 2023-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt - áll az összegzésben.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!