Hogyan támogathatjuk Alzheimer-kórban szenvedő szerettünket?
PR-cikkek , 2023.10.20
Egy súlyos betegség a családban mindig nagyon megterhelő érzelmileg mindenki számára.
Kiváltképp igaz ez akkor, ha olyan betegségről van szó, amelynek rossz a prognózisa, és gyakorlatilag nem gyógyítható. Kérjünk segítséget!
Az Onlinepszichológus.net pszichológus válaszol rovatában tanácsot kaphatunk arra nézve is, hogy milyen formában lenne a legjobb igénybe vennünk szakértő támogatását.
A beteggel legyünk figyelmesek!
Az Alzheimer-kór a benne szenvedő számára is rettenetesen nehéz. Az emberi méltóság megőrzése érdekében azonban nagyon sokat tehetünk mi magunk is.
Az egyik, hogy attól még hogy beteg, ne beszéljünk róla úgy, mintha a szobában sem lenne. Még akkor sem, ha a betegnek kommunikációs nehézségei akadnak. Fogadjuk el, hogy több időre lehet szüksége ahhoz, hogy megossza a gondolatait vagy az érzéseit.
A türelem nagyon fontos a részünkről, illetve hogy az az idő, amit rászánunk szerettünkre, igazodjon az ő tempójához. Ezzel megtiszteljük, és lehetővé tesszük, valódi kapcsolatot tartsunk fent vele. Nyugodtan tegyük fel a kérdést, hogy miben szorul a segítségünkre, s mi az, amit egyedül szeretne csinálni.
Alapvetően azzal, hogy ugyanolyan tiszteletet mutatunk, mint amilyen a betegség előtt is jellemző volt ránk, rengeteget tehetünk azért, hogy betegként is méltósággal élhesse az életét.
Ne feledjük, hogy azok a dolgok, amelyek eddig fontosak voltak, most sem tűntek el. Így például a humor és a nevetés nem kell, hogy kivesszenek a kommunikációnkból, sőt ezek lehetnek azok, amelyek révén csökkentjük a helyzet miatti frusztrációt és feszültséget.
A betegség fogságában…
Az empátiánk segíthet nekünk abban, hogy a nehéz szituációkat is több türelemmel, megértéssel kezeljük. Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen lehet az, hogy egyszerűen nem emlékszünk bizonyos dolgokra, eseményekre vagy tényekre. Ráadásul teljesen meg is vagyunk győződve arról, hogy ebben igazunk is van.
De az is jó ötlet, ha a műtét utáni altatásból való ébredésre gondolunk. Úgy érezzük, hogy alapvetően jól vagyunk és magunkhoz is tértünk. Ám mégis valami köd borul mindenre, amitől nem teljesen tiszta a kép. Ehhez hasonló lehet az Alzheimer-kórban szenvedő beteg tudatállapota is. Ugye milyen nehéz lenne, ha folyamatosan kábán próbálnánk minden erőnkkel a normális, megszokott módon intézni, rendezni az életet?
A betegség szinte észrevétlenül kezdődik…
Az első szakaszban még nincs semmi jele, majd olyan apróságok kezdenek feltűnni, hogy ez-az elveszik, apróságok elfelejtődnek. A memóriával és a gondolkodással kapcsolatos nehézségek egyre kevésbé megmagyarázhatók. Általában ilyenkor kezdenek gyanút fogni a család tagjai.
A helyzet innentől kezdve tovább romlik, egyre súlyosabb formákat öltve, idővel mindenben ráutalva a gondozó segítségére. Ilyenkor már a higiénia terén is gondok jelentkeznek, de a beteg pontosan felismeri még a szeretteit, nem véletlenül nagyon fontos, hogy hogyan bánunk vele a gyors hanyatlás előtt.
(Webrádió)
Véleménye van? Szóljon hozzá!