P. B.: Általános iskolás korom óta vonz komolyabban az egészségügy, a család egyik közeli barátja ugyanis mentősként dolgozott, így kiskoromban volt szerencsém rajta keresztül megismerni ezt a hivatást és világot, amelyben ők élnek. Aztán amikor egy szilveszter éjjel az édesanyámmal benn jártunk a vásárhelyi mentőállomáson és láttam, hogy miként indulnak útnak szirénázva, kéklámpával a mentőautók, tudtam, hogy ezt akarom csinálni, emberi életeket akarok menteni.

P. B.: Így van, az első években több nyílt napon, majd kisebb versenyen vettem részt, aztán lassan, de biztosan növeltem a tétet, így jutottam el az országos versenyekig, ahol egyre jobb és jobb eredményeket értem el. 2020-ban leérettségiztem, ezt követően elkezdtem a kétéves szakápolói képzést, amely februárban ér majd véget. Azután szeretnék egyetemre menni, a végcél, hogy mentőorvos vagy mentőtiszt legyek.

P. B.: Igen, vonzott a kihívás. Bár nekem mindössze fél évem volt felkészülni azokkal ellentétben, akikkel szemben versenyeztem, ugyanis, mint megtudtam ők hosszú évek óta készültek erre a versenyre. Az első három hónapban az osztályfőnököm, Németh Zoltánné Torma Ida, és a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ munkatársai segítettek, itt zajlott ugyanis a gyakorlati felkészülés. A második három hónapot azonban Budapesten töltöttem, a Honvéd Kórházban, ahol egy korábbi magyar versenyző, Fehér Zsuzsanna készített fel. A feladatok alapját az előző versenyek feladatai képezték. Az iskolámnak és kiváló szaktanáraimnak köszönhetően értem el ezt a nagyszerű eredményt a versenyen. Azoknak a pályaválasztás előtt álló diákoknak, akik tehát az egészségügyi szakmában gondolkodnak, különösen ajánlom az SZTE Kossuth Zsuzsanna Szakgimnáziumát.

P. B.: Nem volt egyszerű, de szerencsére a tanáraim és a családom is rugalmas volt, mindenben segítettek és támogattak, így a feladatok és a tanulnivaló jó részét online megkaptam, azért, hogy a felkészülés zavartalan legyen.

P. B.: A felkészülés és a verseny is, ami négy napon át tartott, ahogy mondod angolul zajlott. Voltak olyan szakkifejezések, amelyeket egyáltalán nem ismertem angolul és volt persze olyan, amivel tisztában voltam. A megmérettetésnek három fordulója volt, és azok, akik bizonyították, hogy nemcsak a saját nyelvükön ismerik jól a szakmát, hanem angolul is képesek ápolóként megállni a helyüket, versenybe szállhattak egymással. Tizenhat feladat volt, ebből tíz gyakorlati és hat elméleti, én igyekeztem minden feladatra úgy készülni, hogy legyen egyfajta plusz ismeretem is – ehhez nagyon sok, angol nyelvű videót néztem. Minden feladat elvégzésére 40 percünk volt, az esetek között akadt ambuláns, kórházi és sürgősségi is.

P. B.: Természetesen, hiszen én is, mint mindenki más azért mentem oda, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Amikor kiderült, hogy ötödik lettem, hálás voltam és büszke, hiszen tudtam, hogy az engem megelőzők között nincs más európai. Nem mellesleg egy kiválósági éremmel is gazdagabb lettem. Nagyon jól éreztem magam, sok-sok élményben volt részem és rengeteg új tapasztalatra tettem szert.

P. B.: Az elért eredménnyel kvalifikáltam magam a 2023-as Európa-bajnokságra, ugyanebben a versenyszámban, - ápolás és gondozás – viszont ezt a továbbtanulás miatt át kell gondolnom.

P. B.: Természetesen mindenki nagyon boldog és büszke.