Byrappa Ramachandra, az MKI kutatója szerint ennek a törekvésnek az az oka, hogy a három országnak közös érdeke egy olyan világrend kialakítása, amelyben majd nagyobb befolyásuk lehet, annak ellenére, hogy próbálnak jó kapcsolatot fenntartani az Egyesült Államokkal. Hozzátette: ma már minhárom ország inkább a kulturális és civilizációs, mint a nemzetállami terjeszkedést próbálja előtérbe helyezni.

Seremet Sándor, az MKI kutatója úgy vélte: Kína azért nem kíván abszolút hegemóniára törni, mert tudatában van annak, hogy ez rendkívül költséges, ezért egyszerűen csak tovább építi a világ nagy részével fennálló kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatait, és ezt teszi a legnagyobb feltörekvő országokat tömörítő BRICS csoport keretein belül is.

Elmondta, hogy a BRICS a globális világpiacon belül egy olyan alternatív piac kialakításán dolgozik, ahol együttműködő tagállamai úgy tudják növelni lakosságuk jólétét, hogy közben nem szólnak bele egymás belügyeibe. Byrappa Ramachandra ennek példájaként azt említette, hogy a tavalyi BRICS-csúcstalálkozón Kína 30 új tagállam felvételét támogatta a szervezetbe, ami arra utal, hogy a világgazdaság perifériáján lévő országokat is be akarják vonni az együttműködésbe.

Hall Gardner azt emelte ki, hogy az Egyesült Államok – érzékelve, hogy a BRICS az ő kárára próbál gazdasági pozíciókat szerezni – hosszabb távon Indiát szeretné megnyerni annak, hogy inkább az amerikai-japán partnerséget válassza majd annak ellenére is, hogy jelenleg még amerikai szankciókkal nézhet szembe. Fontosnak nevezte a kínai-tajvani viszony további alakulását, hangsúlyozva, hogy Oroszország és az Egyesült Államok sem ismeri el független országként Tajvant. Kína pedig közben arra törekszik, hogy megpróbálja egymás ellen kijátszani a nyugati országokat - mondta.

Egy új világrend kialakulásával kapcsolatban az amerikai professzor azon félemének adott hangot, hogyha az Egyesült Államoknak nem sikerül megbontani a kínai-orosz stratégiai együttműködést, akkor akár az Északi sark alatt található nyersanyagok kitermelése, vagy a tajvani kérdés kapcsán is olyan jelentős feszültség alakulhat ki, amely az együttműködés helyett az ellenséges pólusok szembenállását erősíthetik fel, ami az orosz-kínai oldal mellé állíthatja Indiát.

A nemzetközi kapcsolatokra és az ukrajnai háborúra utalva Byrappa Ramachandra azt mondta: Nyugat-Európa legnagyobb gondja az, hogy nincs gazdasági növekedése és eközben nem valami ellen kellene egységet mutatnia, hanem a saját gazdaságának a megerősítésén kellene dolgoznia.

Seremet Sándor azt az orosz elképzelést emelte ki, amely abban bízik, hogy akár gazdasági hasznot is húzhat majd hosszabb távon abból, hogy nincs jó viszony az EU jelenlegi vezetése és Donald Trump amerikai elnök között. Oroszország ugyanakkor arra is vigyáz – tette hozzá -, hogy Kína és India ne kössön vele szemben háttéralkut akár gazdasági, akár politikai szinten.

A három ország lehetséges jövőbeli együttműködéséről szólva a kerekasztal résztvevői úgy ítélték meg, hogy Oroszország, Kína és India kapcsolatai várhatóan csak erősödni fognak, hiszen a politikai berendezkedésük és vezetésük stabilnak tekinthető.