Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára köszöntőjében azt mondta, Jancsó Benedek erdélyi értelmiségiről évtizedekig beszélni sem volt szabad, de voltak, akik megőrizték, óvták és éltették hagyatékát.

Az államtitkár Jancsó Benedek kortársának, Kolosváry Bálintnak, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjának szavait idézve hozzátette: Jancsó Benedek előre megjósolta azt a történelmi tragédiát, amely nemzetünket határokkal szakította szét, nem nagy szavakkal, hanem a törekvésben látta a sorsok fordulását; sosem az egyéni érdekérvényesítésben hitt, hanem abban, hogy kizárólag együtt emelkedhetünk fel.

Jancsó Benedeknek mindezen vállalásáért, önzetlen hazaszeretetéért üldöztetést kellett elszenvednie, nevét pedig ki kívánták radírozni a magyar tudomány és a nemzet történelmének nagykönyvéből - fűzte hozzá.

Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke arról beszélt, hogy Jancsó Benedek Székelyföld egyik legnagyobb, de méltánytalanul elfelejtett tudós embere volt.

Rászolgált az elismerésre, hiszen példája volt mindannak, amilyennek egy erdélyi magyar értelmiséginek lennie kell: sziklaszilárd szakmai alapokra helyezett tudás, lankadást nem ismerő lelkesedés a magyarság - és ezen belül a székelység - szolgálata iránt - fogalmazott.

A szoboravatás után bemutatták a Politikai hullámok című, Jancsó András szerkesztésében kiadott könyvet, amely Jancsó Benedek írásait tartalmazza.

Jancsó Benedek (1854-1930) a Székely Nemzeti Tanács megalapítója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

(FOTÓ)