Bár pontosan nem ismert, hogy mikor és melyik nép találta fel a szaunázást, abban egyetértenek a kutatók, hogy minden valószínűség szerint az első melegedő kuckók Észak-Európában készültek. E térségben már kétezer esztendeje léteznek szaunák.
Hogyan nézett ki egy korabeli szauna?
Elődeink egy földbe ásott lyukat készítettek, ebbe telepítettek egy kövekkel fedett tűzrakót. Azt követően, hogy a tűz leégett, elrendezgették a köveket, azokra pedig egy fából készített keretet helyeztek. Erre tudtak feküdni azok, akik akkoriban szaunázni szerettek volna.
A lyukat állatok bőrével fedték, így akadályozták meg azt, hogy kiszökjön a meleg. Az adott helyiség miközben felmelegedett, a füstnek köszönhetően sterilizálódott is. Ez kulcsfontosságú volt, hiszen akkoriban még jóval mostohábbak voltak a körülmények.
Az első szaunák multifunkciósak voltak
Míg a
Skandimánia kínálatában megtalálható modern szaunák egyetlen funkcióval rendelkeznek, addig régen ez nem így volt. Ez a helyiség volt a konyha és a fürdőszoba is egyben, sőt, a gyógyítás helyszínéül is szolgált. Számos gyermek született a korabeli szaunákban, de az is megesett, hogy a halottakat is ott készítették fel utolsó útjukra.
Az akkori szaunák komoly tradíciókkal és szabályokkal rendelkeztek, ünnepi eseményekre is sort kerítettek bennük. Úgy tartották elődeink, hogy aki belép oda, az automatikusan megszenteltté válik.
Nem csak Észak-Európában ismerték a szaunázást
Bár a szaunázás eredete Észak-Európához köthető, a bizonyítékok alapján arra következtethetünk, hogy más népek is szaunáztak már jó néhány évszázaddal ezelőtt is. A mai Egyesült Államok területének őslakosai is időről időre összegyűltek az általuk létesített izzasztó kunyhókban, amelyek agyagból, sziklából vagy adott esetben fából készült. Ezek az épületek vallási ceremóniák helyszínéül is szolgáltak.
Új-Zélandon és Ausztráliában kísértetiesen hasonló kunyhókat használtak, de kezdetleges szaunákat találtak Egyiptomban, Oroszországban, Japánban és Indiában is. A forró köveket vízzel locsolták, a gőzben pedig a törzsek idősebb tagjai vezették a ceremóniákat. Ebben a környezetben őseink teste és lelke is új erőre kapott, miközben közösen énekeltek és imádkoztak.
Sokat változtak a szaunák az idő múlásával
Míg a középkorban igen elterjedtek voltak a közfürdők, így a szaunázás is bevett szokás volt, addig a felvilágosodás korában elfordultak a régi szokásoktól. Az ipari forradalom idején azonban ismét szaunázni kezdtek az emberek, az építmények pedig kéményt is kaptak, így folyamatosan lehetett ezeket a létesítményeket fűteni.
Ezt a típust nevezzük finn szaunának, sokan ezt is tartják az “eredetinek”. Ugyanakkor valójában a manapság “füstszaunaként” emlegetett, kémény nélküli kivitel sokkal közelebb áll a szauna valódi őséhez.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!