M. A.: Egy részt azért, mert ez egy olyan platform, ahol a saját magam főnöke lehetek, vagyis, ami az én erkölcsi normáimnak megfelel, azt bevállalom, ami nem, azt pedig passzolom. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy ezek a bizonyos erkölcsi normák mindenkinél mást jelenteken, hogy a határokat mindenki máshol húzza meg, de azt gondolom, hogy éppen ezért mindenkinek szíve joga eldönteni azt, hogy mivel foglalkozik és mivel nem. Másrészt számomra mindez anyagilag egy stabil keresetkiegészítés, míg vannak olyanok, akiknek ez maga a havi bevétel.

M. A.: Igen, minden bizonnyal azért, mert Magyarországon nem működik az élni és élni hagyni elv, pedig nem én vagyok az első nő a világon, aki levetette a melltartóját. Nyilván köztudott, hogy erotikus képekről van szó, de tisztában vagyok azzal, hogy ez néhány embernek az erkölcsi normáit átlépi. Azt gondolom, hogy ez a világ azért ennyire boldogtalan és azért ennyire ellenségesek az emberek benne egymással, mert csak nagyon kevesen mernek önazonosak lenni és úgy élni, hogy végig önmagukat adják. Én el sem tudnám másképp képzelni az életem. Soha, senkinek nem akartam megfelelni önmagamon kívül. És ez most sincs másképp.

M. A.: Amikor eldöntöttem, hogy belevágok és regisztrálok az oldalra, tudtam, hogy szükségem lesz majd valakire, aki segít a profilom kezelésében, én ugyanis nem vagyok valami jó a social média felületeim gondozásában. Szerencsém volt, mert két szuper srácot sodort mellém az élet, ráadásul az egyikőjük már évek óta nagyon jó barátom, akik képben vannak (profik) minden szükséges ismerettel ahhoz, hogy ez az oldal jól működjön. Rekord gyorsasággal (két hét alatt) a legkeresettebb tartalomgyártók között találtam magam. Az onlyfans-nek ugyanis szerte a világon 30 millió tartalomgyártója van, én pedig már most a

legjobb 150 ezer között vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy sokkal több pénzt keresek, mint bárki más… ez egy állapot, ami változhat, de mégis egyfajta iránymutató a tartalomgyártónak, azaz nekem. Arról nem beszélve, hogy önbizalmat is ad, ha egy-egy feltöltött képre sok lájk, vagy komment érkezik. A számok mellett egy nagyon fontos visszaigazolás arra, hogy jók a tartalmak. Nyilván ezek olyan tartalmak, amit ez az oldal megkíván, és természetesen nagyrészt a követők igényeihez alakítjuk őket.

M. A.: Amellett, hogy nagyon sokan megkeresnek azzal, hogy adjak a témában interjút, nemrég két kereskedelmi csatorna is megkeresett azzal, hogy szerepeljek egy-egy nagyobb volumenű showműsorban, amire sajnos nemet kellett mondanom. Egyrészt azért, mert nekem van egy főállásom, amelyben sminktetoválóként dolgozom immár 11 éve, másrészt nem tudtam volna az egyéb elfoglaltságaimat, így például az onlyfans-re való tartalomgyártást sem abbahagyni olyan hosszú időre, amennyi ezekre a showműsorok leforgatására kellett volna. Emellett természetesen vannak olyan cégek is, akik, amióta ez kiderült, velem akarják eladni a különböző termékeiket, szolgáltatásaikat – ezek közül, ami tetszik, és úgy érzem, hogy tudok vele azonosulni, azt elvállalom, amivel nem tudok, azt a terméket, szolgáltatást nem reklámozom. Szerencsére ezekben a döntésekben sokat segít a két fiú is, akik kvázi, mint a menedzsereim is mellettem állnak, amiért nagyon hálás vagyok. Nekik köszönhetően tanulom meg most azt, hogy miként lehet és kell nemet mondani, és most döbbentem rá arra is, hogy mekkora hiba volt, hogy az elmúlt húsz évben nem volt mellettem senki, aki ilyen téren segítséget nyújtott volna.

M. A.: Számomra ez egy keresetkiegészítés, én, mint mondtam, soha sem érdekelt, hogy mit gondolnak mások. Egyébként, ha már az anyagiaknál tartunk, ezzel kapcsolatban is nagyon sok támadás ért, mert csak kevesen tudják, hogy a tartalomból származó bevételt le kell adózni. És ezzel nincs probléma, sőt, számomra mindig is egyértelmű volt, hogy ha valamiből bevételem származik, azzal el kell számolnom a NAV irányába is.

M. A.: Nekem, akkor egy célom volt, megnyerni a Való Világot, hogy segítsek a családomon. Sajnos ez nem sikerült, mégis akkora népszerűségben lehetett részem, hogy csak kapkodtam a fejem. Ezekben az években még sokkal jobban érdekelt, hogy ki mit gondol, ír vagy mond rólam – ma már nem így van. Viszont soha semmit sem bántam meg. Nekem eddig sem kellett és ezután sem kell elszámolnom senkinek a döntéseimről vagy a viselkedésemről. És az, hogy a média 20 éve foglalkozik azzal, hogy mi van velem vagy épp hol tartok, hol akadt el az életem, az annak köszönhető, hogy mindig őszintén válaszoltam, nem kerteltem, elmeséltem, hogy épp mi van velem, mi zajlik bennem.

M. A.: Gyermeket nem szeretnék, ezt már biztosra tudom, de abban is biztos vagyok, hogy én is megtalálom majd azt a bizonyos igazit, aki úgy fogad el, ahogy vagyok és úgy szeret, amilyen vagyok. Boldog akarok lenni.