Az elmúlt években a Forma-1-es világbajnokság a Mercedes dominanciájáról szólt, amely a V6-os turbómotorok 2014-es megjelenésével kezdődött. Innentől kezdve Lewis Hamilton és a Mercedes uralta a világbajnokságokat, minden évben komoly harcot folytatva egy-egy fő riválissal, aki 2019-től kezdve Max Verstappen lett. A kettejük közötti rivalizálás az elmúlt évek egyik nagy Forma-1-es versengése lett, de az elsőszámú motorsport történetében volt néhány hasonlóan különleges párharc.

Ezek a párharcok pedig nagyszerű fogadási lehetőséget kínálnak, főleg, ha kiegészítjük őket olyan exkluzív promóciókkal, mint a Bet365 bónuszkód 2022 lehetősége, amely nem kevés extra jutalmat biztosít a fogadók számára. És bár Hamilton és Verstappen rivalizálása is nagyon érdekes, a JohnnyBet oldalán további nagyszerű sportelemzéseket, jó tanácsokat és tippeket olvashatunk folyamatosan a Forma-1 világából. De most nézzük is, hogy szerintünk melyek voltak az F1 történetének legnagyobb rivalizálásai!

Még mielőtt egyáltalán Max Verstappen neve komolyabban felmerült volna a Forma-1 világában, és mielőtt Lewis Hamilton és Nico Rosberg között komoly harc kezdődött volna, Hamiltonnak volt már egy komoly riválisa Fernando Alonso személyében. Tegyük azért hozzá, hogy sokkal komolyabb harc lehetett volna, ha a spanyol néhány rossz döntés miatt nem kerül olyan autókba, amelyek technikailag nem voltak képesek csúcsteljesítményt nyújtani. 2007 elején Alonso kétszeres világbajnokként csatlakozott a feltörekvő csillaghoz, Hamiltonhoz a McLaren csapatánál.

A csapatnál már az első évben komoly harc indult kettejük között és bár mindketten 109 ponttal zárták azt a bajnokságot, a folyamatos egymás elleni harcuk oda vezetett, hogy 110 pontjával Kimi Raikkönen meg tudta nyerni előttük a VB címet. Emlékezhetünk rá, a 2007-es Magyar Nagydíjon a csapatutasításokkal ellentétesen cselekedtek mindketten, hogy kiszúrjanak a másikkal. Az ezt követő években más sztárok is megjelentek a színen (például Vettel) és más csapatokhoz is kerültek, de újra és újra összefutottak egymással egy-egy versenyen egy komoly összecsapás erejéig.

A valaha volt egyik legnagyobb rivalizálás, amelyre napjaink Forma-1-es szurkolói közül kevesen emlékeznek, Alain Prost és Ayrton Senna között zajlott 1985 és 1993 között. Prost 1985-ben szerezte az első világbajnoki címét, abban az évben, amikor Senna megnyerte első nagydíját. A rivalizálás akkor kezdődött igazán, amikor 1988-ban Senna csatlakozott a McLaren csapatához Prost mellé. Már az első évben felmerültek komolyabb problémák a király és kihívója között (gondoljunk csak a ’88-as portugál nagydíjon történt ráhúzásra), de 1989-től nagyon megromlott a kapcsolat a felek között.

Prost szerint a csapat előnyben részesítette Sennát és jobb motorokat is adott neki a Honda, úgyhogy úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a harcot. Az 1989-es japán nagydíjon össze is ütköztek egy komoly összecsapás során, ami Prost kiesését eredményezte, de végül Sennát kizárták az ütközés utáni visszatérése miatt, így Prost lett a világbajnok. 1990-ben szintén a japán nagydíjon száguldott Senna bele Prostba, hogy biztosítsa világbajnoki címét, de a rivalizálás egészen 1993-ig folytatódott, amikor Prost utolsó világbajnoki címe után visszavonult.

Michael Schumacher egyértelműen a Forma-1 történetének egyik kiemelkedő versenyzője volt, aki sokszor talán Damon Hilltől kapott meglepő támadásokat, mégis Mika Hakkinen volt Schumacher egyik legkeményebb riválisa. És bár nem volt annyira jól felszerelve motorikusan, mint a német, Hakkinen volt a legnagyobb akadálya annak, hogy a Ferrari hosszú évek után ismét világbajnoki címet nyerjen. Nagyon komoly harcot vívtak már 1998-ban is és bár akkor Hakkinen világbajnok lett, látható volt, hogy Schumacher felveszi a kesztyűt.

1999-ben volt egy súlyos Schumacher-baleset, ami miatt a német kiesett hat versenyre és bár utána visszatért, nem tudta világbajnoki címhez segíteni csapattársát, Eddie Irvine-t, megint Hakkinen lett a világbajnok. 2000-ben aztán a Ferrari megszerezte végül a világbajnoki címet egy olyan szezonban, amelyben az a suzukai futam is volt, amelyet Schumacher élete legjobb versenyének nevezett. És bár Hakkinen egyszer egyszer még megvillant, a motivációja is tovatűnt és többször balszerencséje is volt, így végül csendben visszavonult a versenyzéstől, de mégis, Schumacher egyik legnagyobb riválisaként tekinthetünk rá.

Talán kevesen ismerik a Forma-1 történetének egyik rövid, ám annál komolyabb rivalizálását, amelyben a pilóták már azelőtt nem igazán kedvelték egymást, hogy egyáltalán harcba kezdtek volna a világbajnoki címért. 1979-ben a brazil Nelson Piquet már villogott a Brabham csapatnál, de nem volt komoly esélye a világbajnoki címre, amelyet végül Alan Jones előtt Scheckter nyert meg. Az 1980-as év már a két versenyző, Jones és Piquet rivalizálását hozta, amikor Jones öt nagydíjat nyert, míg a brazil hármat, így nem volt meglepő, hogy Jones lett a világbajnok. Ebben az évben már volt egyébként egy komoly ütközésük is a kanadai nagydíjon.

1981-ben Jones megint nyerhetett volna, de a Williamses csapattársa, Reutemann többször is megtagadta a csapatutasításokat, így végül lehetőséget adott Piquetnek a világbajnoki győzelemre. De ebben a szezonban szóban is többször összemarakodtak, a monacói nagydíjon pedig Jones egyenesen a védőfalba lökte a brazilt. A rivalizálás aztán nem folytatódhatott tovább, mert Jones váratlanul visszavonult a Forma-1-es versenyzéstől, de Nelson Piquet karrierjének is az egyik legkeményebb párharca volt ez a vetélkedés.

Végezetül említsünk meg egy olyan rivalizálását, ami talán kevésbé volt ismert az átlagos Forma-1 szurkolók számára – ez pedig a Red Bull pilótáinak, Mark Webbernek és Sebastien Vettelnek a küzdelme volt. Sokáig 2010-ben úgy tűnt, hogy Mark Webber nagy sikert érhet el és megnyerheti a világbajnokságot, végül azonban Vettel lett a végső győztes, mindössze négy pont előnnyel Alonso és 14 pont előnnyel Webber előtt. Ez volt Vettel sikertörténetének kezdete. És bár az egész év során nagyon jó kapcsolatot ápolt egymással a két pilóta, ez a Vettel világbajnoki cím megpecsételte kettejük kapcsolatát.

2011-ben megint Vettel lett a világbajnok és megint Webber lett a harmadik, ezúttal már jó nagy hátránnyal, de ebben közrejátszott a Webber által elég nehezen megemésztett csapatstratégia is. Ez aztán folytatódott 2012-ben is, majd 2013-ban is, Webber végig Vettel másodhegedűseként szerepelt, 2013-ban még futamot sem tudott nyerni. Ezt egyébként sosem tudta igazán feldolgozni, így annyira nem nagy meglepetésként végül a 2013-as világbajnokság végén visszavonult. Tipikusan az a rivalizálás volt kettejüké, amely nem volt annyira látványos és az egyik pilóta meghátrálása miatt annyira nem is láthattuk a futamok során.