"A nem túl sikeres montreali olimpián megmentettétek a magyar sport becsületét, aranyérmesek lettetek. Közös vonásotok még, hogy mindketten sportcsaládból jöttetek" - mondta köszöntőjében Kulcsár Krisztián MOB-elnök.

Filmbejátszás idézte fel az 1948-as olimpiáról hazatért magyar sportolók fogadását, és a kalapácsvetésben győztes Németh Imre mellett ott volt kétéves kisfia, Miklós. Ezt követően az 1976-os olimpiáról Németh Miklós győztes gerelyhajítását vetítették le.

Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke felidézte Németh Miklós pályafutását: 1965 és 1983 között volt a válogatott tagja, a montreali döntőben az első dobása aranyérmet érő világcsúcs volt, majd az Év sportolójának választották. Pályafutása után edzőként tevékenykedett, a szövetség alelnöke is volt, gerelyeket is tervezett.

Fábián László, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja elnöke személyes élményként mesélte el, hogy kisgyerekként Németh Miklós hatalmas dobását látva úgy érezte, sosem fog leesni a gerely.

Sárosi László vízilabdázót 1972-es olimpiai csapattársa, Bodnár András méltatta, felidézte első közös sikerüket, az első világbajnokságon, 1973-ban aratott győzelmet.

"Kevés ember látott olyan jól a medencében, mint ő, jó passzokat adott, együtt élt a játékkal. Az Újpesten kívül más csapatban nem szerepelt" - emelte ki Bodnár András.

"Amikor 1976-ban olimpiai bajnok lettél, én akkor születtem. Mi mindent tőletek, a ti generációtoktól kaptunk, a tőletek kapott tudásnak köszönhetően lettünk olimpiai bajnokok" - méltatta Sárosi Lászlót Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, és egy, a tokiói bronzérmes csapat által aláírt vízilabdát ajándékozott az ünnepeltnek.

Őze István, az UTE klubigazgatója kiemelte, hogy Sárosi László a három M-betűs olimpián (Mexikó, München, Montreal) minden éremből szerzett egyet-egyet.

Sárosi László saját gondolatait versbe foglalva köszönte meg a születésnapi megemlékezést.