A portugálok - akik úgy jutottak fináléba az 5/1-es mérleggel záró magyarok kárára, hogy a csoportkörben a pályán mindössze három győzelmet arattak - a döntő csütörtöki első meccsét hazai pályán simán, 3-0-ra elveszítették úgy, hogy harmadik szettben 25-11-re maradtak alul.

A vasárnapi, tamperei visszavágón aztán a finnek az első játszma megnyerése után egy szettsikerre kerültek az aranyéremtől és az arany divízióba való feljutástól. A portugálok azonban nem adták fel, a harmadik felvonást 22-20-as, a negyediket 24-21-es finn előnyről nyerték meg, majd a 3-1-es sikerük után következő, úgynevezett aranyszettben 14-12-ről fordítottak, és végül 23-21-es diadaluk, összesen öt meccslabda hárítása után ünnepelhették az aranyérmet.

A magyarok a harmadik helyen zárták a sorozatot, és a döntőről részben azért maradtak le, mert a bosnyákok a menetrend összeállítása után, de még a sorozat kezdete előtt visszaléptek, így azok a csapatok, amelyekkel játszottak volna - így például a portugálok -, 3-0-s szett és 75-0-s pontaránnyal megkapták a győzelmet. Ráadásul emiatt elmaradt a Boszniába tervezett portugál-montenegrói összecsapás is, ami nyomán azokat a csapatokat, amelyek mind a hat meccsüket lejátszották, a leggyengébb riválissal szembeni eredményüktől megfosztották: a magyaroknak így 13-4-es szettarányuk lett és a 13-3-mal zárt a portugálok mögé kerültek.