A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja az évforduló kapcsán felidézi, hogy Gerendás 1954. február 23-án született Budapesten. Édesapja, Gerendás László a Ferencvárosnál úszóedzőként dolgozott, tehát adott volt, hogy fia az uszodában nőjön fel. Ötévesen kezdett úszni, és bár 1975-ben a 4x100-as gyorsváltó tagjaként magyar bajnok lett, már korábban elkötelezte magát a vízilabda mellett. Pályafutása első felnőtt érmét - bajnoki bronzot - az FTC-vel szerezte 1973-ban.

Két év múlva került be először a válogatottba, tagja volt a montreali olimpián aranyérmes magyar keretnek is. Hasonlóan sikeres esztendők következtek: 1977-ben Európa-bajnok lett a nemzeti csapattal, a következő évben átigazolt a Bp. Honvédba, 1978-ban és 1982-ben világbajnoki ezüstérmes, 1979-ben világkupa-aranyérmes, 1980-ban olimpiai bronzérmes, 1983-ban Eb-ezüstérmes.

Klubszinten a BVSC, illetve az olasz Vomero és a Posillipo Napoli következett a karrierjében. A KEK-et, illetve a magyar és az olasz bajnokságot két-két alkalommal nyerte meg, 1981-ben pedig az év legjobb magyar vízilabdázójának választották.

Az 1990-es visszavonulása után Nápolyban kezdett edzőként tevékenykedni, hazatérése után előbb a BVSC-t, majd az Egert és a Ferencvárost irányította, jelenleg az FTC női együttesének vezetőedzője. A magyar bajnokságot hatszor és a Magyar Kupát egyaránt hatszor nyerte meg, a Bajnokok Ligájában bronz-, a LEN Kupában és a KEK-ben ezüstérmes volt.

Több szövetségi kapitánynak volt a segítője: az 1996-os atlantai olimpián Horkai György, a 2016-os Rio de Janeiró-i ötkarikás játékokon Benedek Tibor, a 2017-es budapesti világbajnokságon Märcz Tamás másodedzőjeként dolgozott.

A BVSC-ben szakosztály-igazgatóként, a Magyar Vízilabda Szövetségben elnökségi tagként, majd társelnökként, az FTC-ben szakmai igazgatóként is tevékenykedett.

Idén február elején jelentette be hogy a szezon végén befejezi edzői pályafutását.

Az FTC honlapján felsorolta pályafutása legemlékezetesebb pillanatait. Először az első válogatottságát említette: egy felkészülési tornán legyőzték az olasz A válogatottat, a hollandokat, majd döntetlent játszottak az olasz B csapattal. Utóbbi meccset követően több társával együtt verekedésbe keveredett az ellenféllel.

A másik, amikor két és fél éves korában megtanult úszni. A harmadik az 1976-os montreali olimpiai bajnoki győzelem, a negyedik a BVSC-vel edzőként megnyert az első bajnoki cím. Az ötödik az Eger szakvezetőjeként megnyert első bajnoki arany, a hatodik a gyermekei születése, az utolsó pedig az a pillanat lesz, "amikor szépen meghajlok egy üres uszoda felé és elköszönök".

"Annak idején a feleségem szervezett egy fantasztikus meglepetésbulit az ötvenedik születésnapomon. A hatvanadik is nagyon jópofa volt, most a hetvenet szeretném a legcsendesebben ünnepelni. Eljön egy olyan pillanat, amikor az ember már nem örül, már nem büszke az eltöltött időre, hanem úgy tekinti, hogy ez megvan, ez kész" - nyilatkozta.