Az 1954-es vb mérföldkőnek számít a magyar kajak-kenu történetében, a francia városban nyert 6 arany-, 5 ezüst- és 5 bronzérem ugyanis nagy lendületet adott itthon a sportágnak. A korabeli tudósítások szerint a fiatal magyar csapat "néhány éremért" utazott, aztán berobbant az élvonalba, és 16 medállal tért haza.

Az egyik aranyat a Pintér Hilda, Bánfalvi Klára páros nyakába akasztották a kajak kettesek 500 méteres versenyének eredményhirdetésekor, és ezzel megszerezték a női szakág első (arany)érmét is.

A történelmet író párosból Bánfalvi Klára elhunyt, de Pintér Hilda jó egészségnek örvend.

"Úgy érzem magam, mintha 70 éves lennék! Mindent csinálok, takarítok, főzök, vasalok. Mindennap elmegyek egy órát sétálni. Genf mellett lakunk, itt csend van és nyugalom" - mondta az MTI érdeklődésére a férjével 1956 óta külföldön, nagyrészt Svájcban élő Pintér Hilda. Majd elmesélte, hogy Magyarországtól távol sem szakított szeretett sportágával, a kajakozással: 1961-ben és 1962-ben a holland bajnokságon ezüstérmes lett 500 méter párosban, majd háromszor lett 500 méter egyesben svájci bajnok: 1968-ban, 1970-ben és 1971-ben.

Magyarországon négyszer nyert országos bajnokságot Bánfalvi Klárával párosban: 1955-ben 3000 méteren, 1953-1954-1955-ben pedig 500 méteren.

"Klárival barátnők is voltunk, nem csak sporttársak. Az 1954-es világbajnokságot nagyon meg akartuk nyerni, egy évig csak arra készültünk, mindent beleadtunk. A mezőnyt, az ellenfeleket nem ismertük, mert abban az időben nem tudtunk sok helyre elutazni, versenyeken részt venni, csak azt tudtuk, hogy győzni szeretnénk. Végül öt centivel nyertünk, aminek nagyon örültünk, de két-három óra is eltelt, míg felfogtuk, hogy világbajnokok lettünk" - elevenítette fel élete nagy versenyét az akkor csupán húszéves (júliusban volt a vb) Pintér Hilda, aki szeretettel beszélt edzőjéről, Blahó Kálmánról is, aki pontosságra nevelte tanítványait.

Mint elmondta, egykori sportága eseményeit nem követi, mert Svájcban kevesen űzik versenyszerűen, így a televízió sem közvetíti a világversenyeket, ahogy az Magyarországon megszokott. Persze, a tokiói olimpia kajak-kenu futamait megnézte, és véleménye szerint fantasztikusak voltak a magyarok.

Kilencvenedik születésnapjáról beszélgetve elárulta, hogy máig szeretettel őrzi azokat az emléklapokat, amelyekkel 80. és 85. születésnapja alkalmából köszöntötte a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, megható számára, hogy nem felejtették el őt.

A mostani jeles napot családi körben ünneplik meg, a férjével, a fiukkal és a menyükkel négyesben elmennek ebédelni.

"Semmilyen ajándékot nem kértem, mert az a lényeg, hogy együtt legyünk. Persze, virágot biztos kapok, és az is lehet, hogy valami meglepetést is" - tette hozzá vidáman.