Sudár Attila 1954. április 11-én született Budapesten, tízéves korában a legendás Széchy Tamásnál kezdett úszni a nem sokkal korábban létrejött KSI-ben, de néhány évvel később már vízilabdára váltott. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapján olvasható ismertető felidézi, hogy mivel a sportiskolából 18 évesen mennie kellett, az Orvosegyetem csapatában folytatta pályafutását, 1973-ban pedig ifjúsági Európa-bajnoki címet nyert. 1974-től már a felnőtt válogatottban szerepelt, egészen 1986-ig erősítette a nemzeti csapatot, amelyben 230 mérkőzésen játszott.

Legjobb eredményeként Gyarmati Dezső kapitánysága idején tagja volt a montreali olimpián aranyérmes csapatnak, és őt választották a torna legjobb védőjátékosának. Négy évvel később Moszkvában bronzérmet szerzett, közben az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon is második volt, 1977-ben pedig Európa-bajnoki címet nyert.

Sudár Attila az OSC-vel négyszer volt magyar bajnok, 1972-ben és 1978-ben BEK-et nyert az együttessel. A nyolcvanas évek közepén Olaszországba igazolt, a Posillipo Napolival ugyancsak bajnoki címet ünnepelhetett. Hét év légióskodás után tért vissza Magyarországra.

Két diplomát szerzett: a budapesti Orvosegyetemen fogorvosként, a Testnevelési Főiskolán vízilabda szakedzőként végzett. Dolgozott mindkét szakmájában, sőt, a szőlészetbe is belekóstolt.

Kétszer is megpályázta (2009, 2010) a női vízilabda-válogatott kapitányi tisztét, de a szövetség egyszer sem őt választotta. 2013-ban Brazíliából kapott felkérését, Bauruban lett utánpótlás edző, majd a 2018-as ifjúsági vb-n a brazilokat irányította.

Sudár Attilát 2000-ben beválogatták az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.